Ellentétes vélemény

A minap feltettem egy képet, amihez írtam szöveges posztot. Egy statisztikáról, ahol a háziállatokkal való alváshoz társult egy bizonyos szám. Én magam nem maga a számokat, a valódiságukat írtam le, mert nem tartottam egyrészt teljesen pontosnak az ott szereplő mondatot, másrészt nem magát a dolgot tartottam érdekesnek. Hanem hogy az emberek elfelejtik sokszor azt, hogy bizonyos jó dolgok, megélések mögött ott van, és ott lehet a rossz is. Nem veszi el annak a fényét, megítélését, és megvalósításának lehetőségét. Tehát hogy nem kell azt állítani, hogy mindig, végig, mint a bunda alszunk az állatunkkal egy szobában, elfelejtve, hogy azért gyakran mégiscsak megzavarja álmunkat. Elferdíteni az igazságot nem szükséges, csak azért, hogy továbbra is megéljük.

Mert én is rosszabbul alszom velük, mint nélkülük, de bizonyos okok miatt ezen eszemben sincs változtatni. De nem érzem szükségét, hogy elhazdujam a valóságot, hogy a felelősség rám eső súlyát kisebbítsem. Merthogy hiszem, hogy sokan ezt teszik. Átvezetve az állatos témából másba is, szokása ez sok embernek. Pont.

És erre érkezett sok-sok komment, elég nagyot is ment a poszt ennek köszönhetően.

S érkezett néhány elkeserítő, megdöbbentő, felnőtt, talán tanult emberektől is. Meg persze ellenvéleményes, ám mégis értelmes komment. Itt csak és kizárólag ellentétes vélemények lesznek kiemelve, akik úgymond „igazat adtak” abban, hogy ők sem tudnak amúgy aludni rendesen, azt most nem néztem.

Gondoltam, megmutatnám mi a különbség aközött, ahogy az átlag (az én átlagom, nem hiteles forrásból, nem számszerűsítve, de kénytelenek vagytok hinni nekem) ír hozzászólást, és ahogy a kevesebb teszi ezt. Érdemes átgondolni, melyik az értékesebb, saját életünkbe beépítésre érdemesebb. Sajnos ma sem a fiatalokat, sem az idősebbeket nem tanítják meg érvelni, cáfolni, vitakultúrát elsajátítani.

Én sem vagyok különb, félreértés ne essék. Nekem is elég gyatrán megy olykor, mert ritkán láttam példát a jóra. És azt is be merem vallani, régen tőlem is elhangzottak az alábbi szavak, ami az első csoportba tartozik. De. Mióta valahogy érzékeltették velem a különbséget, megértettem, hogy ez több szempontból is kontraproduktív.

Egyrészt saját magamról állítok ki így egyfajta bizonyítványt: Szűklátókörű, kevés szókincsű, logikai sorrenddel híján vagyok, és valljuk be: kicsit ostobának is tűnök.

Másrészt meg nem cáfolom így az adott dolgot, a másikat meggyőzni ezek alapján nem fogom. S hamarabb fog kinevetni, fejcsóválva legyinteni: Ezzel az ostobával nem töltöm az időmet.

Harmadrészt megfigyeltem, hogy egyszerűen vannak helyzetek, dolgok, megélések, életek, ahol nem lehet következetesen kijelenteni: Nekem vagy neked van igazad ebben. Mert, és itt idézem az egyik kommentet, amit Edit írt: „Nincs egyetlen igazság!” És annyira így van, ha belegondolunk.

Hiszen attól, hogy én nem mindig alszom jól, főleg a macska miatt, abszolút elfogadom, hogy más talán mindig jól alszik hárommal is. Nem kell elvennem az övét, ahhoz, hogy az enyém is valós maradjon.

A fő gondot akkor találom ezekben, ha olyan egyetemleges igazságokat akarunk igaznak, mindenki által elfogadhatónak beállítani, ami rövid vagy hosszú távon ártalmas. Az egyénre, a társadalomra, a környezetünkre.

Mondok erre is egy példát, erősen sarkosat:

A gy:lkosság elfogadhatjuk, hogy egy rossz dolog, nem? Ám, ha jogos önvédelemből követjük el, jobb esetben felmentenek, és nem tartanak bűnösnek minket. Igen. De. Ennek körét, lehetőségeit mégiscsak meg kell határozni, nem? Hiszen ha valaki el akarja lopni a vibr.. Rolexemet (erősen elméleti, mert nincs drága órám), és közben felsérti a kis kezemet, csak nem jó, ha megölöm ezért a kölyköt, nem? De erre is rávághatja valaki, hogy aki lop, az az életével fizessen érte. Kapíse?

Na most, visszatérve egy az ország életét valljuk be, alig befolyásoló dologra, mint ez a poszt is volt, igencsak elszabadultak a nézőpontok, és a fejben lévő dolgokat érdekes kommentekben vezették le.

Az első szekció azokat tartalmazza, akik nulla vitakultúrával, rálátással, logikai zsákutcával mutatták: Nem a legügyesebbek empátiában, és kommunikációban sem. Ugyanis. Elfelejtik, hogy az ő életük, megélésük, tapasztalatuk csak egy, a millió közül. Attól, hogy ők igen és úgy, attól még más talán nem és máshogy.. És attól még az övék is releváns, és a másiké is. Mindkettőnek van helye és létjogosultsága, szerintem. A lényeg itt az, hogy ismerd meg a te oldaladat, és ha valami problémát találsz benne, talán a másik oldalról trükköket ellesve esetleg oldd meg, csökkentsd a hibafaktort.

És ez nem csak itt hiányzik, hanem országos szinten szinte minden témából. Politika, egészségügy, oktatás, utazás, gyermeknevelés, állattartás és minden, minden át van ettől mérgesedve.

Elvesszük a másiktól a sajátját, az övét, amiben a megélése nagyon is reális. Úgy is, hogy nekünk abból semmi hasznunk nem származik. Persze, van olyan is, hogy csurran-cseppen valami, s ezért még rá is teszünk egy lapáttal.

Íme hát a fő mondatok, amiket kiválogattam, s azok, akik ezt írták. Mind valós, vissza lehet bogarászni. Nem a személyt minősítem, csak a kommenteket, amik tőlük származnak: Az állatokon ilyen lehet a bolha is: Csíp, mászkál, vért szív, és hozzá semmit nem ad, legfeljebb nem kevés kényelmetlenséget.

„Ez baromság!” – Katalin, Esztella, Laci, Edina, Beatrix, Forest Gamp, Róbert, Tibor, Marianna

„Ez hülyeség!” – Anna, Judit, Béci, David

„Lófaszt!” – Judit, Miklós, Virág

„Ez nem igaz.” – Anna, Mónika

„Ilyet csak azok mondanak, akiknek nincs háziállatuk.” - Edit

A másik szekció az, akik nagyon szimpatikusak voltak nekem, vitakultúrát illetően. Ők nem vették el adott csoport megélését, hanem szimplán normálisan, asszertiven megfogalmazták: Ők nem értenek egyet. Intelligens, felnőtt módjára reagáltak, s úgy gondolom, ebbe belekötni nem is lehet. Hiszen elfogadom, hogy nekik IS igazuk van. Valahol itt van az a szint, amit hiszek, hogy el lehet érni, egy

nyolc általánossal rendelkező embernek is. Ha van némi logikája, empátiája és önreflexiója.

Jöjjenek hát:

„A saját tapasztalatom alapján nem értek ezzel egyet. „– Gabrielle

„Ezt cáfolom!” – Viki, Dóra, Janet

„Én csak a magam nevében mondom,” - Dezsőné

„Sajnálom, hogy van akinek rossz tapasztalata van. Nálunk..” – Peti

„Ez így nem fedi a valóságot.” - Zoltán

Harmadik csoport, akikre nem hozok példamondatot, azok, akik leírták, hogy Cirmi, Bundás miként és hogy alszik mellettük. Igaziból se ide, se oda nem foglaltak igazán állást, csak jól esett nekik magukról és a jószágról fényképet mutatni, szöveggel kapcsolódni. És ugyan a poszt tartalmához vajmi kevés köze van, végeredményben sem nem ártanak, sem hozzá nem tesznek érdemben.

Volt még egy csoport, akik sem a posztban leírt dologhoz, sem a képen szereplő statisztikához nem kapcsolódtak érdemben. Csak úgy érezték, ide kell böfögni valamit. Ők amúgy nem tudom, hogy barlangban élnek-e, hisz sokszor valami ork nyelven írnak, vagy ők a felhők felett, atyáskodva töltik a napjaikat, hogy minket irányítva és a helyes viselkedést kiadva könyvelhessék el: Ma is csináltak valami hasznosat.. Nem tudom, mi motiválja őket. Merthogy a mi valóságunkhoz végeredményben semmi közük sincs, és nem is lesz. Igaz, ez nem feltétlenül rajtuk, hanem rajtunk múlik. De mindenesetre vicces, ahogy vadidegen ember akarja megmondani, hogy az én kutyámnak, macskámnak hol lenne a helye, nálam. Ilyen még, mikor megmondja, hogy szülnöm kell, és engem az tesz boldoggá majd. Meg ilyenek. Biztos ismertek ehhez hasonló nagyokosokat.

És akkor jöjjenek a ráadások:

„Krv anyád budás (?) gc” (a magánhangzókal én vettem ki, algoritmus baráttá téve) – Zsolt Erdei

„Csak az igénytelenek alszanak egy ágyban a háziállatokkal” – Péter

„És ha anyádal?” – Rafael

„Irigylem a szabadidőd…” - Robi

Érezzük, hogy gyanús: Valahol egészen máshol jár a kis agyuk..? És olyan dolgokra reagálnak, ami egyáltalán nem releváns?

Sokszor amúgy idegesítő, mikor adott témáról írok, beszélek, vagy épp nézek másoknál valamit, és ahelyett, hogy az adott témához kapcsolódna, elővesz valami mást.

Ha a nők beszélnek arról, mi a megélésük egy kapcsolatban, nőgyógyásznál, házasságban, gyereknevelésben, stb, jön a férfi (sorry, de általában az én átlagomban így van), és kikéri magának, merthogy a férfiakról akkor ki beszél. Merthogy.. És elkezdi mondani a magáét, más téma alatt, ahelyett, hogy olyat keresne, ahol arról van szó, ami őt foglalkoztatja. Arról meg ne is beszéljünk, hogy esetleg kiállna akkor ő, és alkotna erről valamit, kiállva a nyilvánosság elé. Na, azt már nem. Inkább megy kibickedni, ahol úgy érzi, lehet. Én az ilyet is nagyívben kerülöm, ha lehet, és a tartalmaim alatt is szánalmat érzek. De ha kell, helyreteszem, mert valójában amit csinál, épp elnyomás, hiteltelenítés és terelés, akár tudja, akár nem. Ettől függetlenül én nem veszem el az ő megélését, de fenntartom a jogot, hogy a helyén kezeljem. S a bableves alatt senki ne akarjon felháborodva a palacsintáról receptet olvasni. Nem?

Van, aki szerint a közösségi média egy az egyben káros, haszontalan, és el kellene pusztítani.

Mások szerint ez a mennyei manna, ami korunkban a legnagyobb ajándék.

Én meg a kettő között vagyok, valahol félúton. Szerintem remek lehetőségeket jelent, hogy olyan dolgokkal, emberekkel, megélésekkel, igazságokkal is találkozzunk, ami máskülönben, mivel mi magunk is burokban élünk, nem lehetne. Nagyon sok hasznos dolgot tanulok, napi szinten. Ha elég tudatosan kezelem, és nem engedem, hogy a fejemre nőjön.

Fogyasztóként is tudni kell megedződni ebben, hiszen minden egyes megnyilvánulás, komment, reakció, megosztás megmarad. Az internet nem felejt. És bizony már másnak is képes megmutatni, hogy miként viselkedsz, nem csak a közvetlen környezetnek. És ha az első csoportba tartozóan kommentelsz, lehetséges, hogy ennek hatására valaki rossz véleménnyel lesz rólad, és kerülni fog. Mert nem kér a te igazságodból. Mert elijeszted, mert lefárasztod, mert.. Pedig neked is ott van egy igazságod, ami igaz lehet. Csak ha nem tanulod meg helyesen kommunikálni, kifejezni, és emiatt hátrányba kerülsz, az is a tiéd lesz.

Tartalomgyártóként pedig tanulom, hogy miként tarthassam meg, éljem, és közvetítsem a saját igazam, hogy az másoknak is minél érthetőbb és elfogadhatóbb legyen. Úgy, hogy nem rá akarom kényszeríteni, hogy ő is azt gondolja, amit én, csak csupán megértse: Ilyen is van, és megértem. Ha egyet nem is értek. Mert nagyon sokszor van olyan, hogy az én és a te igazságod más, de mindkettőnknek valós és adott.

És persze olyan is van, számtalan, ami régen igaz volt, de változott. Vagy ami majd fog, de még nem is sejtem. És ez teljesen rendben van.

Ám, ne rabló, portyázó vademberek legyünk már, akik odalőnek mindenkinek, ha az a fennhatóságunkon kívül lőtávolságon belül kerül. Mert könnyen lehet, hogy olyat találnak el, aki nem elszalad a támadástól, hanem visszakézből akkorát ad, hogy lerepül a fejed. (Itt szerényen jelentkeznék.) Aztán lehet majd vitatkozni, kinek volt igaza, nem?

Mert jó magam elfogadok minden valóságot, egészen addig, míg rám nem akarod erőltetni, hogy az enyém a tieddé váljon.
És erre biztatom az olvasóimat is.
Hiszek a fejlődésben, a változásban. Ami mindig az egyénnel kezdődik.

És most arra kérnélek, hogy ha a posztom elolvasása okozott számodra bármilyen pozitív, hasznos élményt, gondolatébresztést, nyomj rá a tetszik és/vagy követés gombra. Esetleg, ha megosztod, mert fontosnak tartod az edukációt ebben, pláne hálás leszek. Ugyanis az én valóságom, ahol az írás olyan nagy szerepet kap, ennek köszönhetően válhat valósággá. Nekem és neked is.
És hát, ha már vettem a fáradtságot, hogy azt a sok kommentet átbogarászom, megfejtem, vállalva, hogy kiég az agyam, leírom és még körítést is kitaláltam, egy kattintással jelezni nekem, hogy megérte, talán nem olyan nagy ár. Nem? Köszi. 🙂
Én meg cserébe jövök legközelebb is, valami hasonlóval, a reggeli kávé mellé.

Ja, és a kép nem nagyon kapcsolódik a poszthoz, de egyrészt megfigyeltem, hogy jobban rákattintotok, ha én szerepelek rajta, mintha bármilyen letöltött/saját kertről, miegymásról készült fotó szerepel. Másrészt, ha nagyon akarok, ebbe is belelátok igazságot.

Szoktátok ugyanis mondani, hogy szemüveggel szebb vagyok. Aztán mások meg azt, hogy anélkül mennyivel csinosabb. Szerintem ez a rúzs nekem nem előnyös, nem is igazán érzem benne jól magam. Más szerint meg baromi jól áll, kiemeli a szopós (nővérem szavajárása) szám. Van, aki szerint copfba fogva a hajam milyen szuper, más szerint kiengedve a legelőnyösebb.

Szóval végülis de, mégis kapcsolódik ide.

Az újabb írásokat Patreonon találjátok. Ugyanis egyszerre több platformot már nem tudok vinni, és ott az ingyenes, bárki számára elérhető posztok meleltt fizetős tagság is lehetséges. Hogy milyenek is azok? Kukkants rá, és megtudod!