Írd meg a befejezést

Ha készen vannak a tervek, a cselekmény, akkor alkosd meg azt a lezárást, amit megérdemel a főhős, vagy amire vágyna, a szíve mélyén.

Olvastam. Egy ideje már tanulok az írásról. A Patreonos bevétel egy részét visszaforgatom, magamba. Tudás szerzésbe, fejlesztésbe, tartalom bővítésre. Írkászolással teremtem meg a majdani valódi írás lehetőségének alapjait. Vagy másét, majd kiderül. Szép kerek az áramlás, azt hiszem. Én legalábbis elégedett vagyok vele.

Most a befejezés résznél álltam meg egy pillanatra.

Az emberek mindig hangoztatják, hogy legyenek célok, motivációk. De az nekem valahogy nem a véget, befejezést jelentette, hanem az úton levést, a hajtóerőt, a jövőbe áramló jelent.

Nyilván céljaim nekem is vannak, kisebbek-nagyobbak, amiket hol kőbe vésve, hol rugalmasabban kezelek. De a végen valahogy eddig még nem gondolkoztam.

A legvégső időszakot, fejezetet, mielőtt végleg becsuknám a könyvet, hogy képzelem? A saját életemben? Eddig ezen még valahogy nem elmélkedtem, úgy, hogy a halál gondolatát sem hárítottam el.

Ha most nekiülve a laptopnak, megírhatnám az utolsó fejezetét az életemnek, mi lenne a méltó befejezés?

Ahogy eddig éltem, cselekedtem, azt segíti-e, hogy elérjem? Ismerem-e a szívem belső vágyának minden zegét-zugát? Vagy van, amiről nem veszek tudomást, esetleg elástam mélyre, hogy azzal foglalkozni, küszködni ne kelljen? Mi a fő, és mi a mellékszál, ami irányítja a cselekményt? A szereplők, akik részt vesznek a történetben, segítenek vagy hátráltatnak? Esetleg észre sem veszem a jóságos Néniket vagy a Gonosz Boszorkákat? Ki marad velem akkor is, mikor bezárul a regény?  

Lesz-e belőlem házsártos vénasszony, vagy nem lesz rá szemernyi okom se? Mert vagy boldogan élek egyedül, sok macskával és állatokkal, vagy a Hercegemmel ugyanígy, s mivel ő nagyrészt szeretett, nem bosszantott, így igazi happy end lesz? Vagy küszködve, összetörve, terveket félbehagyva, idejekorán ér véget a történet, mert elfogyott a tinta, vagy az áramhálózat..? S nem csak az olvasókban hagy szomorú és értetlen befejezést, de nekem is?

Nem írom azt, hogy megírom most nektek a véget. Mert nem. Talán majd később, ha pontosabban tudom, mit hogyan akarok. Most még céljaim vannak, rövidtávon. Mert számomra valahogy sosem volt opció a kései vég szem előtt tartása. Se ígéretként, se fenyegetésként.

Hiszen a világ eddig mindig olyan ellenséges, harcos, jelenben tartó volt. Örültem, ha lyuk van a tudjátok, hol.. Mostanság kerül sor arra, hogy körbe is nézzek, mi van a nagy világban. Mi az, amit szeretek, értek, és még alkalmas is vagyok rá esetleg. És az eddig kemény csatákkal megvívott kincseket, fegyvereket már ne csak harcra, hanem építésre is felhasználjam.

Most, tanulva azt, amit önként és szenvedéllyel akarok csinálni, minél jobban, gondolkodtam el azon, hogy valójában bármi is megtörténhet. Hiszen nem csak az én fantáziámon múlik, mi lehet a vég. Hiszen az véges lenne, ha nem tágítanám olykor tudatosan, még ha mások számára esetleg szokatlan módon is. Lehet rajtam kívülálló események, személyek, sikerek vagy kudarcok is befolyásolják majd, mi lesz az utolsó fejezetben a katarzis.

Érdekes. Izgalmas. Hátborzongató. Ígéretes.

Majd átgondolom, milyen mondatok hangozhatnának el a #hegyilány életének utolsó fejezetében, a Vége szó előtt közvetlen. Már, ha ekként érne még ez a dolog. Ki tudja, mikor következik be? Ki tudja, hogy milyen címke lesz akkor magamra húzva? A hegyi szót mi válthatja fel?

A volt főnim, Kőrösi doktor úr, azt jósolta, hogy hármas ikreim lesznek. Na, azt már most tudom, hogy ha így lesz, a vége szót őszen, vagy épp kopaszon, könyörögve a megváltásért fogom tulajdon véremmel a homokba karcolni.. Szóval bármi történik, az óvszert mindig a történetem lapjai közé rejtem. Jegyzem meg zárójelben.

Mert van, amiből nem engedek. Élni fogok, amíg el nem jön a vég. Mert máskülönben minek végig vinni egy történetet, ha annak nincs semmi haszna, boldogsága, tanulsága? Van elég elrettentő példa. Én nem akarok az lenni. Magamnak persze, mert mégiscsak én leszek ott, ahol ez eljön. Akárcsak anno, 92’-ben, mikor ez a pszichotrillerdrámaerotikusromantikusakciótermészetdokumentumtanítófilm elkezdődött.

Te tudod már, milyen lezárást szeretnél magadnak a legvégén? Ne írd le, hogy mit, csak hogy igen vagy nem. Nem az a lényeg, hogy én/mi tudjuk, hanem hogy te gondolkozz el rajta.

Ha érdekel, vagy közös lesz velem, úgyis észreveszed, mert ott leszek, és zavarlak benne rendszeresen. Néha kínozva, néha kényeztetve. Akárcsak te engem.

Na de ennyit akartam. Vár a történetem megélésének aktuális fejezete. Most épp a dráma és egyéb élvezetesebb része érkezett el. De alapjában korhatáros lesz végig már szerintem. Azt bevallom. A vége előtt remélem még jó sokkal.