Sz3x az első randin

A minap, mikor a szélső ágyásokat gyomláltam, ástam, kapáltam, és vetettem be, podcastet hallgattam, összekötve a kellemest a hasznossal.

Egészen pontosan az Egy asztalnál című csatorna: nők és férfiak – a randizásról 1. részét.

Nna, gondoltam, ha már úgy alakult az életem, hogy újabban ebben benne vagyok, hátha hallok róla valami tanulságosat.

Nem így lett. Vagy mégis?

Aki akarja, hallgassa végig. Én kiragadok belőle egy szeletet, ami akkor megütötte a fülemet.

Az, aki lefekszik az első randin, könnyen kaphatónak minősül-e a másik szemében? – szólt a kérdés.

A koncepció az, hogy három fiatal lány, és három fiatal srác beszélget külön asztalnál, nem vegyítve a nemeket.

És innen jön számomra az érdekes, és megosztó rész.

Félfeministaként kezdtem el erről gondolkodni, és fejtem most ki a véleményemet. Igaz, nem kérdezett senki, de ritkán szokott ez hátráltatni.

Merthogy szinte egységesen a fiúk azt jelentették ki, hogy semmiképpen sem pozitív pont, aki már az első adandó alkalommal belemegy az..ágyukba. Mert könnyen kapható, nem kell érte küzdeni, és ha nem is értéktelen, de más a megítélése, mint annak, aki csak később ugrik bele. Nincs tartása. Mondta az egyik.

Amit meg is értenék, mert lehet valakinek ilyen erkölcsi keretrendszere, mikor is nem fér bele a sz3x az első x alkalomig, míg nincs bizalom, meghittség, komolyabb érzelem. Tényleg! Teljesen jogos.

Akkor, ha az illető férfiú maga sem teszi meg! Akkor elismerem, hogy milyen egyenes, tiszta, őszinte és céltudatos jellem. Én ugyan nem ilyen szent vagyok, de elfogadom, hogy valaki ragaszkodik a saját maga megtanult és bejáratott tánclépéseihez.

Ám.. Ezen fiúk nagy része, és legtöbbször, aki a gyors igent mondó hölgyeket kritizálja, ő maga is ugyanezt csinálja. Vagy csinálná, ha lenne kivel, ha neki is igent mondana valaki, minél hamarabb persze.. Na, nekik lehet. Mert ők fiúk. Bezzeg a másik fél, aki velük ugyanabban a szituációban ott van, neki nem szabadna. Neki, a nőnek nincs tartása. Igaz, hogy ő fekszik felette, mozog rajta éppen, vagy hanyatt fekve élvezi a jelenetet, mint másik elvileg egyenrangú főszereplő.. De az más. Mert ő férfi. Neki szabad. Neki nem lesz rossz megítélése ezután. Neki nő az értéke, ha gyorsan lefektet egy nőt. Mert ő vadász. Trófeát szerez, és tapasztalatot.

De a nő.. Ha megteszi, hogy szétteszi, az első vagy második randin, random, csak mert neki is jól esik.. Na, akkor ő könyvelje csak el magát tartás nélküli, legyőzött prédának. Oda a minősége, értéke, nincs önbecsülése.

Holott nem tudni, hogy hány pasinak mondott ezen úr (?) előtt nemet, hány hónapja nem volt testi kapcsolata, pedig válogathat kedvére a felhozatalban. Lehet százszor mondott nemet hasonló ajánlatra, de most, most az egyszer úgy érezte, adottak a körülmények: szépnek érzi magát, elégedett, a fiú elvarázsolta, körülrajongta, és sikerült neki hangulatba hoznia. Nem akar agyalni, nem akar taktikázni, csak megélni azt, ami neki is jár: s jól érzi magát. Második félként egy kapcsolatban, akárhanyadik találka esetén is. S lehet, annyiban mutatkozik meg a fegyelme, tartása, józan esze, hogy ragaszkodik a gumihoz, akkor is, ha a legény lebeszélné róla..

S megtörténik, amire ő maga nem számított, ellenben valószínűleg a legény odahaza már jó ideje vágyakozott: lett egy jó esetéjük, vagy kellemes pár órájuk. S megy mindenki a dolgára.

Legközelebb lesz-e? Kapcsolat vagy egyáltalán következő randi alakul-e? Van, hogy igen, de legtöbbször: nem. Merthogy ezután a férfiú már máshogy néz rá. Mert megvolt, kipipálva, könnyen adta magát, ráadásul milyen jól mozgott, milyen ügyes volt, te jó ég. Hányszor csinálhatta már ezt? S megy tovább inkább, keresve egy újabb prédát, akit levadászhat. S miután ez is sikerült, hangoztathatja a férfi körökben tapsot kiváltó dumáját: Ezek a mai lányok milyen könnyen adják magukat. Hát már harcolni sem kellett értük. Elfelejti mondjuk azt is hozzátenni, hogy ha egy lány a harmadik randin is még csak csókot ad neki, nem pedig az ágyékát, akkor azért negyedikre nem hívja, mert erre neki nincs kapacitása..

Engem zavar ez a kettős mérce.

Ugyanis egy kapcsolódásban, legyen az egy randi erejéig, akár az ágyig jutva is, két emberes feladat. (Jó, van, hogy több, de az már haladó téma..) S mikor az egyiknek lehet, sőt, dicsőség, a másiknak viszont szégyen, rossz megítélés ugyanaz a jelenet.. Na, az zavar.

Nekem nem tisztem eldönteni, hogy illik-e vagy sem, helyes, jó-e, ha az elsőn vagy bármelyik korai alkalmon a két fél egymásnak esik. Ha jól érzik magukat, önként, szívből és testből, engedve a belső vágynak teszik meg, nem hiszem, hogy hibát követnek el. Nem minden első randi kell, hogy együttléttel végződjön annak, aki egyszer megtette már. Ahogy pár hét találkozgatás és kivárás után sem lesz a kapcsolatból feltétlenül házasság. Nincs fekete vagy fehér ebben sem.

Van, aki bármikor, bárkivel képes rá, mert csak arra hajt. Más pedig szinte soha, senkivel, míg egyszer csak nem jön valami olyan belső vágy, aminek ellenállni nem akar. Mert néha hagyni kell a testünket-szellemünket is élni, mókázni, jól érezni magát. Akár első, akár sokadik találkozáson történik meg. Akár nőként, akár férfiként vagyunk szereplők benne.

Én nem buzdítok senkit se arra, hogy ne tegye, se arra, hogy vesse magát bele.. De arra igen, hogy monitorozza a belső vágyait, hangját, az érzéseit, hogy adott szituációban mit talál önazonosnak. Hogy azt bánná-e meg, hogy nem tette meg, vagy azt, hogy igent mondott mégiscsak?

Ne azért feküdjön le valakivel, mert elvárják tőle, hogy megfeleljen a másik nem akkori képviselőjének. De ne is azért mondjon nemet, mert attól fél, mit gondol majd róla.. A másik, aki szintén részt vett abban a 18+-os színdarabban.

Én azt gondolom, az életben sokkal jobb taktikázás nélkül élni, haladni, kapcsolódni. Tapasztalom, hogy erre még sokan nem képesek. Mert a társadalmi nyomás, megítélés, önmagunk korlátai, a mit fognak szólni hangjai még hangosabbak, mint az, ami saját magunkban belül van. Kemény meló először magunkban lebunyózni azt, mikor, mire vágyunk, mit szeretnénk, mihez van jogunk, és aktuális hangulatunk. Ez egy elég hosszú folyamat sokunknak.

S mindenki más egy szinten túl csak mellékszereplő lehet. A férfi/a nő is, aki az első randin vagy kicsit utána a testünk köré fonódik.

Ha úgy érzed, neked jónak, kívánatosnak érzed, és felelősen jársz el, akkor add oda magad, vagy épp vedd el tőle, amit akarsz. Majd a te belső hangod eldönti, hogy tapsot vagy hurrogást érdemelsz.

Ehhez viszont kell a tapasztalat. Egyénileg. De egy idő után megnyugtatlak, elég jól hallható a súgó hangja.. Ami már belülről fakad, nem a nézőtérről.

Szóval hölgyeim, akiket nyomaszt a hang, ami kívülről érkezik, akár a partneretektől, akár a társadalom duruzsolásából.. tekerjétek fel a hangerőt. A belsőt. És aszerint döntsetek. Az első randin, vagy a másodikon, vagy a sokadikon. Ha helyesnek érzed, csináld.

És uraim, akik a másik térfélen vannak, vagy éppen csak lennének, ha sikerülne.. Inkább élvezzétek, és hálásak legyetek, ne minősítsetek. Merthogy ti ugyanúgy emberek vagytok. Attól, hogy fütyitek van, amit használtok, még nem vagytok különbek. Abban a sz3xjelenetben ti is benne vagytok.

Ne legyetek álszentek.

Én sem vagyok az. És egyre több nő mondja azt, hogy elég volt a kettős mércéből. Eddig is ketten kellettünk ezekhez, ezután is így lesz. Annyi a különbség, hogy már nem szégyelljük magunkat. Mert jogunk van nekünk is ahhoz, amihez nektek. Amiben a szabad sz3xualitás is benne van.

Van olyan, akitől mi nők is csak annyit akarunk. Talán elég az az egy alkalom, mert csak élni, tapasztalni, élvezni akartuk az életet. Ám nem mutogatunk ujjal, hogy a gaz, álnok elcsábított. Hogy csak a bugyinkba mászott, miközben a hős szerelmes álarca mögött tetszelgett, és a csillagokat ígérte le. Nem. Nem kell ez a ripacs szereposztás többet.

Azt akarjuk, hogy a másik oldalon is olyan fél legyen, aki beleteszi magát a darabba, őszintén: ott van, figyel, beszélget, kérdez, mosolyog, incselkedik, meglepődik, felfigyel, elkapja és visszadobja a magas labdát, aki megtart, ha elbillensz, hátra lép, ha kell, ám pont annyira mutatja, mire vágyik, amennyire mi magunk is igyekszünk ezt tenni. S van az a pillanat, akárhanyadik alkalommal, mikor egy kölcsönös, buja mosoly és pillantás után felkap, és az ágyhoz visz. S másnap csak elégedetten mosolyog, nem vádaskodik.

Nna, nőként így állunk gyakran a sz3xhez az első randin. Szerinted sokszor megyünk bele? Akárkivel, akármikor? Erkölcstelenek, tartás nélküliek vagyunk, ha akár egyszer, akár többször az életben így zárul az este? Szerintem nem.

Nekem legalábbis nem ez az élményem..

Mert saját tapasztalat alapján… (Folytatása a patreonra kerül fel.. Bizony, ide már nem minden kerül feltöltésre. Valamit valamiért elv alapján a tagoknak kínálok fel extra sorokat olvasásra.. :) )

.

.

.

Mert hát.. A #hegyilány is ember. És néha hajtja a vére.. Felelősséggel, persze.