Tilos az óvszer vásárlása a 18 év alattiaknak?? 

A héten a melóban feljött a szó, hogy az egyik boltban nem adtak ki gumióvszert 18 év alatti kamaszoknak. Merthogy elvileg tilos. Úgyhogy egy idősebb hölgy vette meg nekik végül a csomagot.

Én el voltam hűlve!

Mi az, hogy nem lehet venni pont annak a korosztálynak, akik a leginkább értintettek annak használatában? Lehet, hogy egyeseknek ez már régen világos, de számomra ez megdöbbentően új információ volt, pedig hát a szexualitás témája igencsak sok olvasmányt szokott számomra adni. Hátha van, aki szintén nem volt ezekkel tisztában.

Úgyhogy nem voltam rest, ma végre utánanéztem a dolognak!

Gyorsan spoilerezve: lehet vásárolni 18 év alattiaknak, csak ez sajnos nincs mindenhol megfelelően elterjedve, és sokan félreértelmezik a jogszabályt!

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) 16/A § (2) bekezdése értelmében tilos tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére szexuális terméket értékesíteni, illetve kiszolgálni. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az óvszer, mint fogamzásgátlás céljából alkalmazható eszköz – figyelemmel az Fgytv. 2. § v) pontjára – a törvény alkalmazásában nem minősül szexuális terméknek, így annak kiszolgálását, értékesítését 18. életévüket be nem töltött személyek esetében sem lehet megtagadni.

Azért szeretnék most erről posztot készíteni, mert én magam sem tudtam ennek pontosan a jogi hátterét, de szerintem fontos ezzel tisztában lenni. Illetve a tőlem megszokott módon, kicsit mögöttes tartalommal is megközelítem, kifejtem a témát.

Mivel a gumióvszer fogamzásgátló eszköznek minősül, így az nem tiltott 18 éven aluliak számára. A fogyasztóvédelmi törvény világosan kimondja, lehet erre hivatkozni. Amennyiben pedig nem járnak sikerrel, a panaszkönyv használatát ajánlja a Nemzeti Fógysztóvédelmi Hatóság. És én is. Ki kell néhány olyan dolog mellett is állnunk, szólni kell, ami egyrészt nem ránk tartozik, másrészt pedig de!

Hiszen lehet, hogy egy kamasz többet szexel egy hét alatt, mint mi egy év alatt, emiatt épp hogy nem foglalkozunk vele.. Az ő dolga, mit érdekel minket? Örüljön, nem? Oldja meg akkor ezt is, ha a szexhez elég nagy.. Gondolják esetleg egyesek.

Másrészt azok a fiatalok, akik így vagy úgy, de pórul járnak, a mi felelősségünk is. A nemkívánt terhességek következtében megszülető gyermekek a mi társadalmunk tagjai lesznek.. Sajnálkozunk a hírekben, ahol a 300 árva csecsemőt említik, de abba nem gondolunk bele, hogy ennek előzménye van. Talán épp egy ilyen félős, tudatlan, megalázott kamasz.

Az elvégzett orvosi beavatkozások, abortuszok, betegségek kezelése a mi adónkból lesznek fizetve. A nem tudatosságra nevelt gyerekek lehet, hogy a mi gyermekeinket fogják szerelembe ejteni..

Egyszerre nem a mi dolgunk, és mégis.

Elmondom, miért.

Mert nem várhatjuk el egy kis kamasztól, hogy kiálljon magáért, egy amúgy is kínos szituációban, amin szeretne minél hamarabb túlesni.. Én jómagam inkább értékelem, hogy egyáltalán gondolnak a védekezésre, és költenek rá a zsebpénzükből, s személy szerint egy ilyen helyzetben egy sietősebb napon simán megvenném nekik a sorból segítve..

Egy harcosabb napomon pedig, miután a jogszabályt ismerem innentől kezdve, bizony bele is állnék a vitába. Mert ha egyszer rendbe lesz téve az adott bolt, adott alkalmazottjának is a helyzet, akkor nem fordul majd elő, hogy egy kamasz megszégyenítve, óvszer nélkül kullog majd haza.. És védekezés nélkül fog szexelni.

Mert fog. Ha nem ma, akkor majd holnap. Vagy azután. De fog. Mert a hormonok dübörögnek. Nem jobb, ha ezt a folyamatot segítünk biztonságosabbá tenni, mint képmutatóan megnehezíteni?

Hiszen a kiskorú lányok még nem tudják mérlegelni a fogamzásgátló használatát (amit én saját magam 2 év használat után kiiktattam az életemből, de ez egy másik poszt lehetne), ám már akarnak szexelni, és jobb esetben gondolnak a védekezésre is. Mi maradna más, mint az óvszer??

A fiúk pedig pláne nem tudnak másra gondolni.  Legtöbbje legalábbis. Nyilván ahány fiatal, annyi mentalitás, de saját magamra visszaemlékezve, hogy tomboltak a hormonok akkoriban, mindenről is fantáziáltam. Én ugyanis azok között voltam, akik félős, csúnya, pattanásos voltam ugyan, nulla önbecsüléssel.. Emiatt nem mertem, tudtam ismerkedni nagyon sokáig. De attól az elmém, az energiáim működtek, csak a mélyen. Ha nem ilyen lettem volna, én is jóval aktívabb lettem volna 16 éves korom előtt.

Ám, akik bátrabbak, vagy szimplán van lehetőségük, azok bizony nem csak fejben akarják, hanem a fizikai síkon is. És aki akarja, az csinálja is. Régen is volt, aki 14 évesen kezdte, ahogy most is van, aki nem hogy ennyi idősen, de még hamarabb is beleugrik. Az, hogy mentálisan, érzelmileg elég érett-e, más kérdés. Arra is fontos figyelmet fordítani, de most maradjunk a tényeknél.

A fiatalok szexelni akarnak.

Szerintem inkább teremtsük meg annak a feltételeit, hogy ezt minél nyugodtabban, tudatosabban tehessék. Hátha akkor fejlődni tudnak ebben, jó irányban, és nem tönkreteszik az életüket valami betegség, vagy nemkívánt terhesség miatt.

És hogyan tudunk mi ebben részt venni?

Úgy, hogy tisztában vagyunk a dolgokkal, hogy ismerjük a jogi hátterét, és ha erre sor kerül, bele is merünk állni egy ilyen szituba. Mert megtehetjük, mert van erőnk és időnk rá, mert belegondolunk, hogy ha mi lennénk a kamaszok helyzetében, nekünk ez mennyire nem ment volna.

Részemről, ha egyszer egy ilyen helyzetbe keveredek majd, akkor egyrészt kifizetem a kamasznak a gumit, és hagyom, hogy elmenjen, csendben, piros fejjel a helyszínről. Persze, a fülébe súgom, hogy mi a jogszabály. De engedem, hogy mehessen, ha cikinek érzi a szitut, mert van, aki egy ilyen helyzetben összeomlana...

Ha viszont szeretne, maradhat, és együtt igyekszünk majd megoldani a konfliktust. Oda fogok fordulni a pénztároshoz, és rá fogom szánni az időt, energiát arra, hogy felvilágosítsam a jogszabályról. Szépen, informatívan, asszertiven.. De ha kell, mert nem érti, mert elítél, mert affektál, akkor erőteljesen. És nem fog érdekelni, mennyi ember áll mögöttem, és mennyire sietnek. Bízom benne, a legtöbb helyeselni fog, és a mi sorunkba áll be, nem a hőbörgőkébe.

És ha kell, ismét. Addig, amíg el nem jut az információ a megvalósításig.

Mert ez a baj a rendszerrel. Egy nagycsomó dologgal nem is vagyunk tisztában, nem is ismerjük a szabályozást, ennélfogva ki sem merünk állni mellette. És inkább csendben, magunkban helyeselünk, hogy nem jó ez így. De szólni, tenni nem merünk. A rendszert a kisemberek építik fel. A tettekkel, vagy a nem megtettekkel..

Ez a gumióvszer téma egy nagyon kis dolog. Nekem, vagy neked, akinek ez mára már természetes.

De emlékezz, 15-17 évesen mennyire kínos lett volna egy ilyen helyzet.

Mi lett volna az életedre nagyobb hatással, pozitívan?

Ha el kell kullognod, megalázottan, gumi nélkül, vagy ha kiállnak melletted, talán ismeretlenek, és bebizonyítják azt, van értelme a tudásnak, a szót emelésnek, a bátorságnak?

Nekem valahogy ezt jelenti a társadalmi felelősségvállalás. Kis dolgokban is lehet tenni a változásért szerintem.

Hogy azokban a helyzetekben, ahol lehetőség van jót tenni azáltal, hogy beleállsz, és segítesz azoknak, akiknek erre nincs módja, bátorsága, példát mutatva.. Hátha legközelebb már ő maga lesz az, aki ezt megteszi..

 Ehhez persze az kell, hogy a megfelelő információk birtokába kerülj, hogy hallgass a belső hangodra, hogy mi a helyes.. És ha nehéz, ha kínos, ha új is a szituáció, akkor is megpróbáld.

Ma másért, holnap talán magadért.

Ma te, holnap esetleg más.

Ma a másik gyerekéért, holnap esetleg a tiedért teszi meg ezt valaki.

Nem csak óvszer ügyben lehet ezt tenni persze.

De ma erről volt szó, ezért tehetünk. Mert ez is fontos.

Holnap majd keresünk mást, amiben fejlődhetünk, cselekedhetünk.

 Szóval a posztom lényege, őszintén szólva a felbújtás. Ma a kamaszokért, az óvszerhasználat népszerűsítéséért.. Holnap, vagy legközelebb majd más..

Tudd, ismerd, és cselekedj, ha kell.

Én ezen leszek.

És te?