Kommentek, üzenetek, és hangulatjelek,

Mik a világhálón dübörögnek

Napi több millió reakció, mely

Örömet vagy bánatot közvetít cenzúra nélkül

Akár a világ másik végére, Piripócsról.

Ha szemtől szemben állnál a valódi alakkal,

Ki idős néni, kamasz leány, meglett férfi

Vagy gyermekes családanya, akkor is

Ugyanezeket a szavakat használnád?

Vagy akkor nem lenne meg már az inkognitód,

Így inkább kiéled magad ott, hol királynak érezheted magadat,

Az útszéli utolsó paraszt helyett,

Aki a szavaid alapján valójában lehetsz?

Mikor trágár vagy, épp erőszakkal taposol

Egy másik ember önbecsülésébe,

Anélkül, hogy tudnád, mi volt az óvodában a jele.

Azt sem tudod róla, mit és miért teszi, gondolja,

Azt, amit a világhálóra posztolt egy fél órája.

Nem kérdezel nyitottan, értelmesen

Hanem szidod, ítéled, alázod, leqrvázod..

Pedig lehet a kamasz lányod az,

Név nélkül, magányosan a másik szobából.

Ám, van egy jó hírem: lehetsz a jó tetteknek

Internetes elosztója, nagykövete,

Ugyanis a virtuális szeretet is etet.

Mert lehet, hogy máshonnan nem jön morzsa

Mely a fáradt lelket jól lakatja,

S ezért vadászik szegény pára a likeokra.

Igen, most még csak táncikál, tátog,

Vagy talpig sminkben pózol, de egyszer talán

Meglátja magát egy koldusban, s rájön,

Hogy végeredményben majd ugyanoda jutnak.

Vannak, kiket saját családjuk vert láncra

S kárhoztatta figyelem megvonásra

És könnyen lehet, hogy az első

Szívhez szóló dicséretet tőled 20 évesen kapja 

Melytől a könny a szemét megragyogtatja.

Hiába van fizikailag tőled 300 km-re,

A jó energiák a hegyeken is áthatolnak,

Ám a rosszak jóval tovább maradnak,

S nagyobb kárt okoznak.

Ne trollkodj hát senki oldalán,

Kedves ellentétes véleményes,

Ha közlés kényszered mégis van,

Legalább kulturáltan tedd, s inkább kérdezz,

Hátha megérted a másik oldalt, s ezáltal

A benned lévő kockák is a helyére kerülnek majd.

Ám dicsérd bátran, ki halad előre, még ha

Mögötted tapos is épp nagyokat fújtatva,

De látod, nem adja fel, és jönni akar a hegyre!

Nem tudja, mi a különbség rántás és habarás között,

S összetéveszti a fúrót a pajszerral?

Hát nyújtsd neki a kezed, húzd fel magadhoz,

Mutass neki családi receptet, egy igazi fészert,

Mert virtuálisan még ezeket is lehet.

S tudni fogja eztán, mi fán terem e számára

Eddig ismeretlen fogalom, s ha jó tanítvány,

Adja majd tovább annak, aki utána lépked

Ugyanazon az úton, melyen egyszer, régen,

Te magad is haladtál. Emlékszel tán?

Ja, hogy téged akkor az előtted lévő

Orvul letaszított? S ha a tiéd megdöglött,

Akkor a szomszéd tehene is pusztuljon?

Nem jobb lett volna, ha valaki, akkor kedvesen

Kezét nyújtja, vagy hátulról szép szavakkal

Biztatva indított volna az emberöltőnyi utadra?

S akkor most nem mocskolódnál

Egy teljesen ismeretlen ember oldalán,

Csak mert ő máshogy gondol valamit,

S, mert ő nem karnyújtásnyira van,

Letiltásig a feszültséged ráokádod.

S aki ellen valójában haragot, bánatot, csalódást érzel,

Továbbra is csak csendben nézed néhány centiről,

Arra várva, hogy végre egy jó szót, ölelést adjon,

Amire szíved mélyén valójában éhezel.

S most, miután lezárod a képernyőt egy pillanatra,

Nézz bele, mint egy képzeletbeli tükörbe:

Mi a helyes: a Szer-Etet vagy a Gyűl-ölet?

Eszerint kezdj el, ne holnaptól,

Hanem mától pötyögni!

Október 2.

Az erőszakmentesség világnapja