Előszél

Látom, hallom: közeledik.

A dombokon túl settenkedik.

Morajlik, gyűlik, fenyeget,

Szinte észrevétlen körbevesz.

Előszele szinte belemarkol

Kiengedett fürtjeimbe.

Kiráz a hideg, ahogy hűs

Leheletét nyakamon érzem.

Félek tőle, mégis akarom!

Álljak meg, vagy fussak el,

Kiszáradjak vagy ázzak el?

Mihez kezdjen az ember

Irányíthatlan érzelmeivel?

Kell egyáltalán dönteni?

Nem elég csak kívárni?

Ha életet hoz, nem mindegy,

Hogy vihar lesz, vagy szerelem? 

A virágok úgyis nőni fognak,

Ha a záporban meg is áznak.

Leszek bimbó, legyél eső,

Én az illatommal, színeimmel,

Te az erőddel kápráztass majd el.

S ki tudja?

Ha villámcsapással hatolsz belém,

Talán nem hamu, hanem

Drágakő születik.