Augusztus 20

Nemzeti ünnep, vagy manapság inkább

Egy nemzet fricskája?

Tízmilliárdok egy nagy bulira, miközben

Milliók éheznek a szobájukban kuporogva?

Százmilliók marketingre, miközben nincs

Wc papír, fejlesztő és tanár az iskolákban,

S huszon éve azt sem tudjuk, mi az a nemzeti áhitat,

És mit jelent valójában az: magyar vagy?

Hang-és fénytechnikára ömlik a pénz,

De némán nyögnek a kórházakban, magányos otthonukban a

Gyengülő betegek, kiknek valódi gyógyír helyett

Színes szikrát szórnak, Tüzijátékot robbantanak a televízióban?

Lakjon jól a piromán élvezettel az éhbérért dolgozó gyárimunkás?

Legyen hálás a kisnyugdíjas, a többgyermekes család,

Hogy ha már számlát fizetni, hónap közepén parizert venni

Már luxusnak számít, de legalább most, e jeles napon mindent elfelejthet

Az ingyen lufival, és a többi mézesadzaggal jól szórakozhat?

De fogadja csendben el, hogy az átlag szintjén neki csak ennyi jár.

Mezőgazdászok, iparosok, vállalkozók támogatás nélkül maradnak,

De a sarcokat vastag tollal rájuk róják,

A felszólalókat lenyakazzák, megzsarolják, végül

Menekülésre vagy szolgasorba kényszerítve őket.

Bezzeg a másik oldal, biztosan élvezi, a milliárdokból

A saját részét egészen biztosan zsebre teszi.

Arany Rózsa, Rolex óra, itt egy villa, ott egy szálloda,

Mercedesen gurul az elkurvult luxusfeleség,

Kell az ünnep, ehhez kétség sem fér..

Hisz a 23-as költségvetés lassan a végéhez ér,

Decemberben nyugi, még lehet fokozni,

S ez lehet majd Európa legnagyobb ünnepsége, éljen!

Milyen kár, hogy inflációt tekintve,

Magyarország szintén a dobogós helyen áll.

Kell ám a népnek a milliárdokba kerülő tűzeső,

Melynek romjait napokig nyögi az egész

Vidéki és fővárosi álberuházások miatt letarolt táj.

Madarak riadtan fának, üvegnek csapódnak,

A párjuktól, fészküktől talán egy életre elkerülnek.

Kutyák és macskák tömegei az aszfaltra tapadnak, aki szerencsés,

Törött lábbal még talán egyszer hazatér.

Tudod mit? Szerintem

Szent István királyunk forog a sírjában

Látva azt, hogy se béke, se összefogás,

Se szeretet és valódi előrehaladás nincs.

A mi jó öreg magyar hazánkban,

Európa szívében, fáktól, vizektől ölelt

Termékeny bölcsőjében haldoklik a nép,

Legalábbis a pórnép szintjén,

Ahol mi állunk, a hatalmas, fejünk fölött zúgó

Színes, bűzös erők alatt, ki párttól függetlenül

Legtöbbször csak romokat hagynak,

Az éltető, tápláló tiszta eső helyett.

Nézzük őket, sört, fagyit szopogatva,

A szivárvány összes színét felvonultatva a szórakoztatásunkra?

Vagy kivonulva a képmutató rongyrázás alól,

Otthon, a barátokkal, vagy akár magunkban, a csillagos ég alatt

Gondolkodunk azon, mi az, hogy: magyar vagyok?

Én ezt fogom tenni, nemes egyszerűen,

kutyáimmal és macskámmal a zalai szőlőhegyen.

Hogyan lehet egyéni szinten jót akarni, cselekedni,

Hozzánk hasonlóhoz tisztán kapcsolódni.

S ha sokan vagyunk, szerte az országban,

Egyszer talán nem csak kiürülnek a terek

Az ünnepségnek álcázott cirkusz alatt,

Hanem vezetőinket is úgy választjuk, hogy

Csak jót és igazat képviselnek.

Mert, a vezetőket a nép teremti,

A többségből állnak fel ők maguk is..

Lesz hát munkánk bőven, de előbb még magunkkal,

Ennél a nemes napnál jobb alkalmat nem is találhatnál!

Alakítsd magad, alapíts szilárd személyt saját magyarságodból,

Hidd el, ez a valódi ünneplésre méltó eredmény

S néhány éven belül visszatérünk erre a pillanatra még.

Mindenesetre hála a néhány városnak,

Kik bele mertek állni a példamutatás terhes szerepébe:

Miskolc, Ózd, Pásztó, Pécs, Salgótarján, Siófok,

Solt, Sümeg, Szentes, Székesfehérvár, Szombathely, Tapolca és akiről még nem tudunk,

Nektek hálásak az emberek, állatok, és a megmaradt pénzen teremtett értékek.

Innentől kezdve te döntesz, hogyan élsz, ünnepelsz.

ZalaiZug