Uhh, bakker, ott van. Hm.

Szép lassan elindulok felé, figyelek a járásomra, figyelek a járásomra, nehogy most bukjak el. Hm. Nem rossz, oké, nem kell elszaladni. Bár, az a vastag óra kicsit túlzás, és nekem egy cseppet sem impozáns, de hát az ízlésünk még lehet más.

Kezet fogunk. Hupsz, először kicsit félre megy, egyikünk sem nézi, hova nyúl.

Jujj, de puha a keze, mint egy kis gyenge gendersemleges próbababa. Na mindegy, hátha csak a látványomtól alélt el, vagy agyvérzése volt nemrég, és még lábadozik.. 

Kérdezi, hogy merre menjünk, mit csináljunk. Ó, a kedvencem, a döntésképtelen legény, ki mellett a sötétben lehetek majd én a superman.

Előre enged a járdán. Biztos csak udvarias akar lenni, és minden hátsó szándék nélkül követ engem. Azért nem nézek hátra, hogy a seggemet lesi-e meredt szemmel.. De mivel bizsereg, tuti ezt teszi. Mindegy, akkor gyerünk erre, vágom rá gyorsan, csak kerüljek már el a keresztűzből, mellé. 

Sétálunk, jönnek a szokásos kérdések.

Testvérek. Két fiú, fasza. Lehetőség a női lélek megismerésére: csekélyke. Családdal a kapcsolat: nagyon szoros. Hm. Vajon mennyire. Minden vasárnap közös ebéd, napi 3x telefon? Majd később kiderül, mennyire meredek-e téma..

Munka: nem szereti, de bemegy, letolja, kifizetik, qrva jól keres, így menő verdával járhat, nem pedig egy rozsdás drótszamárral, mint az átlag.

Haverok: ja minden héten összejövünk, tudod, iszogatunk, póker, ilyesmi. Ja, sejtem.. Utazás: fesztiválra, vagy a Balcsihoz 1-2 napra. Strand, napozás, sör, ilyesmi, érted? Értem..

Hogy áll a természethez: lecsapja a legyet, megeszi a disznót, ami füvet eszik. Annak való, nem? Jó is az a vidéki disznóvágás. Tudod, már reggel 8-ra részegek a haverok. Bár ő bírja, mert neki felírta az orvos a pálinkát, sört, hisz egészséges. Tudom, persze.. Hogyne tudnám, hisz ez a magyar átlag.

Arra van a spár, hogy megvegye amit kell, dehogy túrja ő a földet. Közben a kuka felé céloz az üres cigisdobozzal, ami túlmegy rajta. Látja, legyint. És továbbmegy. Mire odaérnék, egy idős férfi lehajol, és beteszi ő a kukába. Néz rám. Belém lát. Ő fejet csóvál, én vállat rántok. Kacsintunk.

Elmegyünk egy csapat ember előtt. Én a szőke göndör kislányt nézem, egymásra mosolygunk. Milyen édes gyermek. Egy ilyet elfogadnék magamnak.

Látom, hogy ő a gyerek anyját nézi meg, ki cicanaciban épp előtte megy, és igencsak ugyanezt gondolja magában. Sunyin, félig visszafordulva stíröli. Ez komolyan azt hiszi, nem látom a csillogó nyálcsöppet, mely a biggyedő szájából épp ekkor csordult ki?

Nem baj, folytatjuk a sétát, ekkor már nem élvezetet várok, csak valami istentelen nagy csodát.

Hobbi: Netflix? Pléjsztésön? Uhhh… Ja, meg jár edzeni, és befeszíti a karját. Kényszeredetten mosolygok, de közben a szemem akaratlanul a kis pipaszár lábaira vándorol. Hm. Szerintem igen görcsölne neki, mire párszor megjárja nálam a szőlőt oda-vissza, a hajnali első fénytől a delelő nap sugaráig. Még üres járatban is, nemhogy a jó öreg rotakapával. Vigyorgok, e lehetetlen kép előtt, ez meg büszkén feszít, azt hiszi azon, amit épp mesélt.

Mi is volt? Basszus, nem tudom, ott maradt a szemem azon a hajlétalanon, meg a kutyáján, akit féltőn a mcskakövön guggolva simogatott. Lehet venni kéne nekik valamit, gondolom. Észreveszi a csávó, hogy nézem őket. Kifejti nem túl kedves véleményét, hova kellene ezeket bedugni, és elégetni őt kutyástól. Hm.  

Hol vagy drága könyvem? Maradtam volna otthon, Veled, kettesben. Most nem meredne égig vörös hajam..

Megyünk tovább.

Épp mesél valamit, megüti a fülem az anyu meg a kaja szó. Felnézek, figyelek. A szüleivel lakik. A szüleivel lakik?? Hiszen 35 éves! Uhh.. Kérdezem, hogy smiként e megrekedtség? Hát miért menne el, amíg nem muszáj? Hiszen jól főz az anyja, rendet tart, mossa a ruhát. Az apja vágja a füvet, fát. Kérdésemre, hogy félretesz-e, házra, albérletre, jövőre, az a válasza, hogy 400.000 – ből nem igazán tud költeni magán kívül másra. Tudom, a Jeep, meg a jó élet sokba van. Majd ha jön a megfelelő nő, hát majd akkor ráér. És néz rám sokat ígérően. Ez most tényleg RÁM gondol? Párás lesz a szemem, ahogy ajkaimat harapom. Nem röhög, nem röhög, mantrázom.

De biztosít, hogy tudják már a dolgukat az anyjáék. Csak behozza Anyuka a kaját, meg az üdítőt, ha vendéget fogad (és kacsint, bakker, kacsint..), aztán kimegy. Kérdezem, hogy és úgy dugsz a nőiddel, hogy a szomszéd szobában a Walker, a texasi kopó megy? Dehogy is. Az ő szobája az emeleten van, a bátyja fülesen gémerezik, ő nem zavar senkit. Úgyhogy miénk lehet az egész éjjel..

Uhh…

Én már mindent tudok róla, azt is, amit nem is akartam, ő tán már a nevemet is elfelejtette. Ez se kérdez semmit, csak hümmög. Az érdeklődése tudjuk, véges, elér tán a nyakam alatti domború részhez, és a szoknyám alá libbenő huncut északi szellőhöz, hátha villant neki valami csipkés szépet. Mondjuk nem baj, már rég csak a túlélésre hajtok, eszem ágában sincs mesélni magamról, ez csak újabb megfigyelése ennek a mai, eltorzult férfi viselkedésnek.

Ballagunk tovább. Mondom neki, hogy ideje hazamenni.

Én már tudom, hogy ez az este véget ért kettőnk számára, kár fokozni ezt a tanulságos randit. Ő még valami oltári szerencsétlen módon teszi a szépet, és hívna mekizni, meg filmezni kicsiny hajlékába, oda föl, a szülők nászágya fölé, a padlásra. Nyugodjak meg, Anyuka ilyenkor már amúgy is alszik. Megint kacsint, ezt nem hiszem el. Szegény gyerek. Szegény, szerencsétlen 35 éves gyerek. Látom, az ágyéka már egyre jobban domborodik. De szerintem ez csak a pelenka, amit rátett a mama, és nem az ágaskodó, kicsi farka...

Elköszönünk. Puszit akar adni. Ajh, mindegy, csak menjünk már. Résen voltam, még jó, mert „véletlenül” középre keveredett a kis pofája. Vagy tényleg azt hitte, ebből csók lesz? Istenem, a marhája…

Kérdezi, hogy mikor érek rá legközelebb. Csak nézek, csendben, meredten.

Szerintem nem lesz legközelebb.

Nem?

Nem!

Elmegyek. Már az se számítana, ha csámpásan tenném, a lényeg, hogy innen haladjak el, de tüstént.

Halkan kuncogok, ott lebeg az elképedt arca előttem, a férfiúi hiúságot, úgy érzem, az esti vigasz pornóig, letörtem.

Nem érti, tényleg nem.

Nem értem, én se. Tényleg nem.

A mű cselekménye kitalált történeten alapul. Bárminemű hasonlóság a mai modern, érték nélküli társadalommal csak a képzeletem szüleménye. Nem randiztam olyan férfivel, aki felnőtt, ereje teljében lévő pasiként otthon lakik Anyukával, akire mossák a bugyikáját, ebédke után letörlik a morzsát borostás pofikájáról. Aki ahelyett, hogy akár egy garzon lakást bérelve, egy darab ággyal, szabadon élne, vagy a kényszerűség végső határáig otthon spórolva gyűjtene az önálló életre, biciklivel járna, milliós verda helyett, majd a huszas évei végére Isten veled-et mondana kedves szüleinek, saját életet kezdene.

Nem. Én nem randizok veletek, elkényeztetett nagy gyerekek. Ki szemeteket felnyitja, talán nem én leszek. Nem gebedek, Bedő, Csernus, Feldmár podcast-ekkel, ha egyszer az Éjjel-nappal Budapest a kedvenc szellemi eledeletek.

S nem azért, mert én akkora nagy valaki vagyok, a kutyaszőrös, 23 éves suzuki kormánya mögött.

De én értéket akarok teremteni, és nem beállni a népbutító mainstream gyerekcsináló CSOKsorba.

Kedves Anyukák: ideje pofonokat osztogatni, ha nem akartok Nagymamakorban is a gyereketekre főzni, mosni!