Tegnap wc pucolás közben elmélkedtem.

Hogy mennyire eltérő lehet ugyanaz a dolog, más kontextusban..

Mint sokan tudhatjátok, nekem nincs wc-m (se mosdókagylóm, se zuhanyzóm, se fürdőszobám, se vizem..), szóval nem odahaza történt ez. Bérben takarítottam ugyanis.

És arra gondoltam, hogy amúgy én ezt szeretem. Hogy valami csúnya, koszosból szép tiszta lesz. És hogy én vígan ellennék ezzel hosszú távon is, ha amúgy jó sokat keresnék vele. Viszont, a mostaninál olcsóbban nem vállalnám. Pedig otthon ingyen csinálom (a sima takarítást, igaz, kevésbé lelkesen, mint mikor fizetnek érte :D ).

Aztán arra is gondoltam, hogy minden mennyire relatív. Lásd a wc pucolás, takarítás, vagy bármi más.

Magamnak ingyen és bérmentve megteszek dolgokat. Mert kell. Gondolkodni rajta, mérlegelni nem lehet, nem érdemes. Feladat, el kell végezni. Fizetség érte jelenleg még egy köszönöm sincs, hiszen egyedül élve magamnak fura lenne. A szemnek, tudatnak jobb így, az is elég.

Van, akinek megcsinálom, mert megfizeti az árát. Azt a minimumot, amit elvárok érte, amivel már elégedett lehetek. Persze, ebben határ nekem is a csillagos ég lenne, hiszen nincs az a pénz, amit ne fogadnék el érte szívesen. De mindenesetre van, ahol ennyiért már megcsinálom, mert korrektnek érzem, rövidtávon, alkalmanként. Ha többet kapnék érte, tényleg simán szívesen élnék ebből is akár.

S van, akinek, ahol ennél kevesebbért fel sem kelnék. Nem vállalnám el. Pedig van, ahol ingyen is megcsinálom (lásd magamat). Vagy, ahhoz nagyon lent kéne lenni, vagy biztonság nélkül élni, hogy bevállaljam. Mert muszáj, nincs más választás. Megalapozni a későbbi lehetőségeket, arra is alkalmas sok munka. Volt ilyen, de szerencsés vagyok, hogy már nem szorulok erre.

Plusz én elvek embere vagyok, még ha egyéni a skála, akkor is. Tehát lennének emberek, ahol nem pucolnám a wc-t, akkor se, ha arannyal fizetne érte. Egyéb munkát vele elvállalni pláne nem.

Aztán azon gondolkodtam, hogy szégyen-e takarítani? Akár nekem, akár másnak?

Szerintem nem. Ha tisztaság vággyal, megbecsülten, korrekt bérért teheted, szerintem nincs ezzel semmi baj.

Mert szerintem semmilyen munka nem szégyen, amit becsülettel tesz valaki, fizetésért.

Szerintem több cseléd él a világban, otthon, ingyen dolgozva, a végtelenségig kihasználva. Mert az a dolga. Az ő feladata. Nehogy már a másik is részt vegyen a házimunkában. Na, szerintem az nagyobb baj, szégyen, rossz dolog. Ha odahaza úgy takarítasz, hogy megbecsülést, segítséget nem kapsz. Csak elvárják tőled, hogy tedd a dolgod. S ha véletlenül elmarad, mert ne adj Isten, beteg vagy túl elfoglalt vagy, jön a mondat: Mi ez a retek? Mit csináltál egész nap?

S ilyenkor mindig arra gondolok, milyen szerencsés vagyok. Hogy dönthetek arról, hogy mikor, kinek a wc-jét, milyen feltételekkel pucolom. Mert szabad ember vagyok, a saját otthonomban és a munkaerőpiacon is. És vidoran, elégedetten pucolom a másét, ha a deal igazságos.

De nincs az a kényszer, hogy én úgy pucoljam az akár márványból lévő sajátomat, hogy ki vagyok szolgáltatva egy férfinek, és tőle függve, őt kiszolgálva tegyem ezt meg. Csak azért, mert az én dolgom lenne szerinte. Inkább sz@rok még pár évet vödörbe, míg a feltételeit a saját magam által finanszírozott fürdőszobának meg nem teremtem. Már, ha akarom, mert én ezzel is vígan elvagyok, ahogy most élek.

És ez a szabadság, amit imádok.

Néha wc kefe a királyságom jogara, de mégiscsak a saját életem királynője én vagyok általa.

S azért is teszem olykor ezt a tevékenységet is, hogy egy nap talán már ezt se kelljen. S ilyen a gyári meló is. Nem büszke vagyok ezekre, de nem is szégyent érzek miatta. Megadják nekem azt, amire szükségem van. Ennyi az egész. Most még segítenek nekem életben maradni, a számlát, életem kevés anyagi javát szolgálni. Ezekkel nem kell azon agyalnom, hogy mi lesz a következő hónapban, hogy a kutyák ellátását, a kocsi fenntartását, a nekem szükséges dolgokat miből oldom meg.  Nincs fényűzés, spórolnom kell, ha be akarom jól osztani. De csóróság sincs, vagy választás: eszek-e, vagy felkapcsolom a lámpát. Az állatoknak a minőséget megadom, magamtól a nápolyit nem sajnálom. Tudok majd mit kezdeni többszörös fizetéssel is, de ebből is szépen kijövök. Mi ez, ha nem fejedelmi élet? S nem attól úri élet ez számomra, mert olyan sok jön be a konyhára általuk. Hanem mert élhetek lazábban, kicsit hippisen, biztonságban még így, hogy nem köteleződöm el, kényszerből visszamenve a városi létbe.

S nem azért szeretném abba hagyni, mert szégyen és rossz dolog. Hanem mert nem veszi el az időmet, s az ujjaimat nem foglalja le. S abból élhetek majd talán hamarosan, amit igazán szeretek, és amiért annyi mindent teszek. Mindenesetre keresem a lehetőségeket, kukucskálok a jövőbe, hátha meglelem azt, ami nekem kell. Teszem a dolgom, s boldogulok, ahogy tudok. Hol így, hol úgy.

Addig is becsülettel megfér a wc kefe, a gyári szalag és a laptop egy 24 órámban.

Nem a munka a szégyen. Hanem ha mindig csak kifogást keresel.

Szerintem.

A kép forrása: Pixabay

2025.június