Reggel láttam egy videót, ahol egy csávó beszélt arról, mi az a 3 tulajdonság, amitől férfiatlan egy férfi.

No, gondoltam meghallgatom. De már az első résznél kiégett az agyam.

Aszongya: Ha a randin a nő fizet. KIVÉVE, ha a nő nem érdemli meg, MERT FEMINISTA. :D

Nem háborodtam fel, nem lettem dühös. Csak egyszerre sírtam és nevettem, hogy a mai világban ezt így kimondja valaki. Nyilván megnéztem a komment szekciót.. :D És volt olyan női felhasználó (elvileg) aki azt írta, hogy én nem vagyok feminista, és hát az ura mennyire jól gondoskodik róla, stb….

Kérdem én: mióta szitokszó a feminista kifejezés? Miért hiszik egyesek, hogy attól, hogy valaki feministának vallja magát, azzal farkat ragasztott a szeméremdombjára?

Nyilván vannak ebben is különböző irányzatok, szélsőségek, de az nem lehet a kiindulási alap. Mert ha tetszik, ha nem, ma minden nő a feminista irányzat miatt élhet így.. Vagy azok a nők, akik ezt kijelentik: nem vagyok feminista, ők nem vesznek részt az oktatásban, nem kapnak fizetést a munkájukért, nem járnak szavazni, nem szólalalnak meg egy társaságban, ahol férfiak is vannak, és a sort még lehetne folytatni.

És a férfiak is részt vesznek, élvezik a gyümölcsét annak, hogy szabadság, egyenjogúság lett. Őket is érinti, őket is segíti ez a szemlélet, azzal a különbséggel, hogy nyilván a nőket gyakorlatilag felszabadította.

Szerintem azon férfiak veszik ezt támadásnak saját maguk ellen, és véres rongynak manapság, akiknek eleve nem alap az egyenjogúság, és annak az igénye. Akik nem partnerek akarnak lenni a kapcsolatokban, hanem feljebbvalók. Ám, látva, hogy lehetőség nyílott másoknak is megerősödni, féltik a pozíciójukat. És nem csak párkapcsolatban. Nem ám. Az ilyen típus a családokon belül, munkahelyeken, de akár egy éttermi, szolgáltatói helyzetben is bizton meg van győződve róla, hogy ő felül, a többiek meg alul vannak. Mert ott a helyük. Ahogy a nőnek a konyhában, ágyban. De semmiképpen sem a politikában, gazdaságban, közügyekben, stb.

Ez, a hétköznapi átlag ember szintjén a házimunkában, dinamikában nyilvánul meg: Már a nők is eljárnak dolgozni, önálló keresetük van, és bizony végre elvárás lett az, hogy a házimunkában a férfi is egyenlő részt vegyen. Nyilván azoknak, akik hozzászoktak a munka utáni kocsmázáshoz, tv előtt dögléshez, miközben az asszony robotol, intézi a vacsorát, gyerekeket, számlákat, most baszogatva van. Mindig hisztis az asszony, nem hajandó alá feküdni arra az öt percre se, eljár önálló programokra, szépíti, képzi magát. Csak vegetálnak egymás mellett, már a férfinak is túl sok a csend..  Vagy, egy idő után elhagyja a picsába, fogva a pár zsák ruhát, és/vagy a gyerekeket, és új életet kezd.

Aztán ez szívás. Szenved úriemberünk. De csak a saját kárát érzi, látja, szajkózza, ám azt nem veszi számításba, hogy tizenéve volt könyörögve neki, hogy oldjuk meg, menjünk el akár terápiába. Nem bizony. Az hülyéknek való, ő meg ügye nem az. Ő király, a szemétdombja ura.. Igaz, hogy már kapirgálni, kukorékolni sem maradt kraftja.

Aztán beáll ő is a komment szekcióba egy ilyen alfahím nethuszár alá, támogatva: micsoda szar ez a feminizmus. Régen minden jobb volt. Neki. A nő meg, hogy mit gondol, mit érez, neki miben rossz, alig számít, míg az elvárt vasárnapi húsleves, ha viták, tányércsörgés után is, de az asztalon van.

Neki a feminizmus azt jelenti, hogy oda lett a házi rabszolgája, hogy teljesítményt várnának el tőle az érzelmek, anyagiak, gyereknevelés, házimunka és egyéb területen belül. Hogy vetélytársa lett a szabad világ, ahova az asszony néha kimozdul. Mi van, ha elcsábítják tőle..? Hisz ha ki nem is mondja, tudja, érzi: kevésnek, félgőzösnek tűnhet mások szemében. De erőfeszítés helyett, hogy ő maga jobb legyen, inkább erőszakot alkalmaz, hogy a börtönből a rabja ki ne szökjön. Mert a feminizmus egy út, egy kulcs a szabad élethez.

Merthogy a nő maradhat otthon, nevelheti a gyerekeket, vezetheti a háztartást, rábízhatja anyagi jó létét a férfire, attól még ő maga és a férje is lehet feminista. Mert tudják, hogy ha máshogy szeretnék, máshogy lenne előnyös, akkor közösen megbeszélik, megoldják, és úgy lesz. Ahogy mehet vissza a nő dolgozni, a férfi maradhat otthon a gyerekkel. Nem lesz tőle kevesebb, férfiatlanabb az apa.

De dolgozhat, kereshet sok pénzt, élhet egyedül, nővel-férfivel, utazhat vagy macskázhat. Amit és ahogy szeretne, korlátok nélkül megteheti.

A feminizmus csak egy lehetőség, hogy mindkét nem szabadabb legyen, több választási és döntési lehetőséggel. És ha összesodorja őket a szél, akkor közösen dönthetnek, hogy szeretnék élni az életüket.

Mindenesetre én büszkén vállalom, hogy feministának tartom magam. Ha nem is szélsőségesen. És biztosíthatok mindenkit, hogy tökeim se nőttek, attól, hogy van hangos, karakán véleményem, csákányozok, és úgy élek, ahogy én szeretnék. Ha egyedül, hát úgy, ha máshogy, hát úgy is rendben van.

És egyáltalán nem baj, ha valaki emiatt nem fizeti ki a randimat. Ha neked unszimpatikus ez, hogy nem bólogatok, nem kussban vagyok, és eszemben sincs kiszolgáltatni magam neked..  Akkor a bugyimba bejutni sem akarsz, ügye?

Mert a legtöbb nethuszáros, feminizmus elleni legény lecsúszik a pináról. Vagy max fizet érte hivatásosnak. Ja, ami nem egyenrangú szinte sosem.. De hát ti azt szeretitek, nem?

Na, mindenesetre kihalásra felkészülni. Mert szerencsére belőletek egyre kevesebb van, azokból meg, aki kedveli, tiszteli a fajtámat, egyre több. Őket önként választjuk, és örömmel töltünk velük időt. Mert megtehetjük, és mert meg is akarjuk.

Mert van ám tisztelet a kivételnek, tőlem is, végtelen!

És szerintem ettől férfias egy férfi. Nagyon is.

Írta Dia, a #hegyilány, 2025.májusában, aki inkább megfőzi magának a milánóit, minthogy egy ilyen elnyomó alfahímmel akár egy szál sültkrumplit is egyen..