Visszafelé sétáltunk. Négyesben. Ahogy mindig szoktunk. Lenéztem a lábamra, és gyorsan át is suhant a gondolat, ami mindannyiszor, ha tükröződő felületben, vagy épp szemtől lábban látom: Jesszus. Milyen csálé. S mostanában még inkább. Romlott a télen. Gondoltam egyet, és erőszakolt figyelemmel a…

Írok a jóról. Kértétek. Íme egy. Ami olyan kis semmiség volt, mégis egy apró nap fénypontja lett. Ráadásul olyannal történt, akinek még a nevét sem tudom. Mégis rendszeresen játszottunk. Már tudtam a tánclépéseket. És egy idő után már vártam, a lehetőséget kutattam, hogy megtörténjen. Először…