Nem először és valószínűleg nem is utoljára találkozom az alábbi jelenséggel. Tudjátok, mikor egy éltes fószer fűzni kezd egy húsz-harminc éves nőt, a legnagyobb lelki kétségek nélkül. És ne haragudjatok meg, nem sértés, de ne szépítsük. Ezek az emberek már öregek. Lehet jól tartani magunkat, korunkhoz képest, de én attól ezt még tényként kezelem. Aki Apám lehetne, az nekem már öreg.

És mégis rendszeresen tapasztalom, hogy próbálkoznak. Az, hogy feleség várja őket odahaza, már csak ráadás, lassan meg sem lepődök.

Az oldalon is rendszeresen kommentelgetnek, írnak üzenetet az 50/60+-osak, romantikus érzelmektől túlfűtve. Bevallom, borsódzik a hátam ezektől.

Miért? És hogyan? És miként? Mit remél? Mit képzel? Ezek szoktak először bevillanni, mikor ezzel szembesülök.

Értem én, hogy esztétikai érzéke minden embernek van. Látja a szépet, értékeli a jó energiákat, a kedvességet, a nőiességet. De hol vannak az emberi, nemtől független érzelmek, ne adj Isten, az apai energiák? Miért akartok megd@gni minden nőt, aki tetszik nektek, ahelyett, hogy tisztán emberként néznétek rá? Úgy, hogy van esetleg egy ilyen korú lányotok? Vagy lehetne, ha összejött volna fiatalon…? Aztán csodálkozunk, hogy senki nem hisz a férfi-női barátságban.. Többek között én sem. Mert mikor naivan azt hiszed, végre, valaki aki nem úgy néz rám.. Eltelik egy kis idő, és kilóg a lóláb..

De nézzük tisztán racionálisan levezetve. A kor lehet nem minden, de nagyon sok mindent determinál.

Egy 20-30 éves nő még aktív.

Mindenben, mindenhol. Érted? Munkahelyén, szabadidőben, ágyban és világnézetben egyaránt. Nem csak bírja, de diktálja is az iramot. Mindent akar, és tesz is érte. Már nem kamaszos hévvel él, nem a szülei karjaiból néz naivan, hanem éli a saját életét. Rengeteget tanul, tapasztal, próbálkozik, dolgozik. Kialakítja a szokásait, igényeit, felhúz egy neki megfelelő színvonalat és mércét is állít hozzá. És közben kitölti az életét azzal, ami neki szimpatikus, fontos. És ha valamennyire csinos is, akkor valószínűleg van válogatási lehetősége a férfiakat illetően is.

S ekkor jönnek, totyognak be a hatvanas öreg urak, akik … Nem tudom, mit képzelnek. De tényleg.

Annak, akinek sok a pénze, még meg is értem, hogy van önbizalma ehhez, mert akaratlanul hozzászokott, hogy pénzen sok mindent meg lehet venni, ami máskülönben nem jutna terítékre. Nyilván van olyan hölgy, akinek a teli tárca, a Mercedes, az ékszerek és társai imponálnak, és bizony beadja a derekát. De most nem róluk lesz szó.

Régóta próbálom megfejteni, mi járhat ezeknek a férfiaknak a fejében. Azon túl, hogy a csinos nők meg tudják bolondítani a férfiakat, első indokként. Lapozzunk, ez nem újkeletű, és ezzel a fiatal férfiak még mindig intenzívebben reagálnak.

Mit kerestek, öreg urak? Mit nem kaptatok meg fiatal korotokban? Mi hiányzik most? Hiányzik a szép, a régi érzés, amit életetek felében élhettetek meg? Mikor ti is olyan energiától duzzadó, lüktető lények voltatok, mint most a „gyerekek”?

Hiányzik az érzés, hogy gondoskodhassatok valakiről? Hogy adjatok át tudást? Hogy újra érezzétek, szükség van rátok? Hogy újra legyen egy kis értelme a hétköznapoknak?

Büszkeség töltene el benneteket, ha egy ilyen nő lépkedne mellettetek? Előrrébb kerülnétek a férfi ranglistán? Hiszen vagy nagyon tudtok akkor valamit..vagy nagyon sok a pénzetek? Mindkettő státuszt emelhet, tudom.

Nektek elég lenne már összebújni, simogatni, puszilgatni, szép óvatosan, nyugodtan, csendesen? Inkább nézni, mint cselekedni? Néha napján egy viagrát bekapni?

Mit éreztek olyankor, mikor a drága hölgynek folyton lassítania kell, és bevárni téged, mert lemaradsz? Mert magyaráznia kell, mi az a tiktok, mert jó szalonnás reggeli helyett a gyógyszer adagodat szolgálja fel, s a kínos élményekre emlékszel, mikor családi alkalmakkor te vagy a Papa? Mikor látod a csalódott arcát, hogy már megint nem sikerült gyógyszer nélkül az erekciót nem hogy fenntartani, de össze sem hozni. És sorolhatnám az élményeket még jó sokáig, csak hát nem akarlak egy stroekba sodorni nagy hirtelen.

Csak kérdezem, hogy nem gondoljátok, hogy ez így nincs rendben?

Mielőtt rárepülnétek a fiatal csibékre, nem gondoljátok át, hogy ez mivel jár?

Az a lány még dübörög, robban, halad előre. A kemény kapanyélhez szokott, nem a korhadó, omló fadarabhoz, amit max ágyásszegélynek használ fel. Semmiképp sem lesz tartós használat, bár ezt szerintem te is tudod.

Miért nem korodbeli hölgyet veszel észre? Hovatovább a feleségedet, aki otthon a sz@ros gatyáidat mossa? Ja, ő már nem olyan karcsú és feszes bőrű? Eltűnt a fény a szeméből, és csak az Izaurát nézi csillogó szemekkel, helyetted? Nem lenne jobb azt helyre tenni, mint kifelé menekülni?

Nem könnyebb, azt semmiképpen sem állítom. De jobb, hidd el.

Gondolkozz el azon, mik a belső mozgató rugóid, mikor a fiatalabbat hajtod, a korodbeliek helyett. Ha kevésnek érzed magad egy vagány 40-50-es karakán, független, egzisztenciával rendelkező valódi Nőhöz.. Akkor zárkózz fel. Vagy keress hasonló kedves, szerény, csendes középkorút. Annyi „asszonynak” való hölgyet látok magam körül, akik arra a fajta nyugalomra, békére, meghittségre vágynak, mint amit talán te nyújthatnál neki, egy jó adagnyi önismereti munka után. Bár, sokan azt is tanácsolják, jól teszem, ha nem házasodom, még egyszer ők sem állnának cselédszolgálatba, ha lenne választásuk. Ha túl nagy az önbizalmad, gondolj néha arra, vajon mit mondhat a feleséged a hátad mögött rólad. El is múlt a kalandvágy, ügye?

Ha mi, fiatal nők fel tudjuk mérni az igényeinket, lehetőségeinket, és az általunk adni tudott értékeket, akkor erre te, kétszer annyi évvel a hátad mögött szintés képes lehetsz.

Mert én magam is megnézem a kis suhancokat, és örömmel könyvelem el, ha értéket képviselnek. De inkább „anyai” érzésekkel, mint hogy rávessem magam a 20 éves suhancokra, csak mert kockás a hasa, vagy izmos a karja.. Ahogy a 60 éves Nagypapák sem vonzanak, mert noha nem volt rendes apám, komplexusom sem alakult ki, hogy ezt ilyen módon pótoljam. Nem, Jason Statham sem lenne kivétel, mert hiába minden, már ő is öreg nekem.

Jelenleg én is pontosan végig zongoráztam magamban, mit tudok vagy akarok nyújtani egy nekem megfelelő férfinek. Aki nem huszas és nem ötvenes éveiben jár, hanem valahol a kettő között lehet. És mivel ezt eléggé keveslem, inkább hátra is léptem ebből egy ideig. Mert önző nem akarok lenni, de morzsákon sem akarok senkit tartani. Míg máshogy nem gondolom, ez így is marad. Mert a saját megélés az elsődleges szempont, szerintem. De a másikra is illik tekintettel lenni.

Jó lenne, ha kedves idős urak, elgondolkodnátok azon kicsit, miért akartok ráugrani a gyereketek korabeli lányokra. Mit tudtok ti nyújtani, ami teljes értékű? Neki.

És ne felejtsétek el, hogy egy ereje teljében lévő fiatal nő lehet olyan energiákkal utasít el, amire a hálószobában nagyon vágyakoznátok, de a való életben, olyan sokkot kaptok, hogy üveges szemmel fogtok a Mama mellé leülni, és az Izaurát nézni hátralévő életetekben. Nincs egyik vagy másik, a csomag teljes egészében érkezik.

Csak szólok.

És ha eddig ezeken még nem merengtetek el, talán jól jön, ha ezt pótoljátok.

Mert lehet még pár boldog évetek a régen kedves feleségetek mellett, aki valahogy mégiscsak sárkánnyá lett. Milyen jó lenne ezt rendbe hozni, nem? Vagy épp egyedül, tisztes öregúrként méltósággal, köztiszteletben éldegélni? Akihez bátran mer fordulni idős, fiatal, nő és férfi egyaránt, mert nem kell hátsó szándéktól tartani?

Ahelyett, hogy fejcsóválva, mosolyogva néznek el az emberek a fejed felett, azon rötyögve, hogy ni, a vén kujon már megint kosarat kapott.

Úgyhogy ha van egy erős, fiatal legény fiad.. Inkább annak keress fiatal menyecskét, és mindenki jól jár a végén.

 És persze kíváncsian várom az ettől eltérő véleményeket, valóságokat, megéléseket. Hátha megértem, miért?