Előszél   Látom, hallom: közeledik. A dombokon túl settenkedik. Morajlik, gyűlik, fenyeget, Szinte észrevétlen körbevesz. Előszele szinte belemarkol Kiengedett fürtjeimbe. Kiráz a hideg, ahogy hűs Leheletét nyakamon érzem. Félek tőle, mégis akarom! Álljak meg, vagy fussak…

Szinte minden porcikámat zúzták már össze. Szavakkal, melyek egykor mázsás kövekként ütöttek léket önbecsülésem vékony kérgén. A minap kezem barnaságát dícsérték, s így csókot lehelt rá a bók, a kedvesség. Tudta, hogy a munka, a nap okozta, mely így jellemem kezében tartható ékes bizonyítéka…