ZalaiZug

Vágyom rád, Királyom

Kora reggel is már rád gondolok, epekedve kívánlak,

Hogy hozzád jussak, az irányítja minden mozdulatom.

Finoman simogatlak, majd erősebben szorítalak,

S végül egy halk sóhajjal teli lesz mindkét markom

Kemény, csillogó, tökéletes tagjaiddal.

Hozzád teszem, fekete szeretetem,

S eggyé válik újra tested,  vele együtt lelkem egy darabja is,

S vágyakozva nézem, hallgatom, várom,

Hogy hevülsz fel egyre jobban, forrón, égetve,

Míg végül a tetőponton, kibuggyan várva várt kincsed.

Akkor aztán alig várom, hogy megízleljem,

Ma reggel milyen ízeket nyújtasz nekem,

Egy kis mézzel vagy cukorral, ha kell, megédesítlek,

S végül, így, mint a legédesebb szerető,

Két kezem közé szorítva, nagyokat kortyolok belőled.

Szeretlek, mindenhogy, nem vagyok rasszista,

Feketén, fehéren, vagy édes karamell színekben,

Szeretlek csak magadban, vagy habbal, ropogós keksszel kísérve,

Akár napi többször is ajkaim között kóstolva,

Néha a barátaimmal rajtad osztozva.

De tudom, túl sokat belőled nem nyelhetek,

Mert a mérték még az ilyen jóból is kell.

Késő délután, vagy este, hiába lenne hozzád kedvem,

Vágyaim felülírnák természetes ritmusom,

S éjjel álmatlanul forgolódnék, magányosan, rád gondolva.

Ám e jeles napon téged ünneplünk,

S a kielégülésért most soron kívül tehetünk.

Légy hát enyém újra, érintsd ajkaim,

Hatolj testembe, s tölts meg élettel, Te

Kotyogósok királya: te csodás Kávé.

Szeptember 29.

A kávé világnapja