Utálom a kaprot

A szagát sem bírom. Mikor gyerekként tökfőzelékben kellett ennem, konkrétan volt, hogy visszahánytam az egészet. De eldöntenem akkor még nem lehetett, hogy kerülöm. Anyám diktátor volt, ennem kellett.

• Ez van fiam – mondta. Ne válogass.

És ugyan hányni sem szeretek, de legalább volt egy kis elégtétel, mikor az üres tányér újra megtelt az elfogyasztott adaggal:

• Ezt akartad? Tessék. Ez van anyám. Ne kiabálj. Takarítsál.

Tegnap kaprot szedtem a kertben. Szoktam vetni, mert hát kell. Mondjuk renitens, mert ott ritkán kel ki, és gizda lesz, ahova szánom, ahol meg elvileg híre-hamva sem volt magoknak, megjelenik. Ilyen ez a fránya.

Se főzelékben, se túró között, se mártásnak meg nem eszem. Csak és kizárólag egy valamihez fogyasztom, amit viszont vele ellentétben nagyon szeretek: Az uborkához.

Kovászolni, fermentálni uborkát kapor nélkül lehet, de nem érdemes. S úgy, együtt, plusz fokhagymával, fűszerekkel egyenesen imádom azt, ami alakul. Mert kicsit megerjed, átalakul, és épp az jön ki belőle, amire szükség van. S végereményben így mégiscsak szeretem a kaprot.

Meg szeretem, mikor a fecskefarkú lepke hernyója rajta van. A sok másik peborzóval vegyesen. Én ki nem állom, más meg imádja. Ki érti ezt?

Úgyhogy vetem szorgalmasan, aztán bosszankodom. Se itt, se ott nem keltél ki, ott meg, ahol kapálni akarnék, igen, és útban vagy. De nem szedhetlek ki, tűrnöm kell. Mert helyed van a kertben a rovarok miatt, és az uborka mellett az üvegben.

Pedig aromás vagy és régi, rossz emlékeket idézel fel. Akárcsak olykor én.

Pörgeted a netet, aztán meglátsz engem néha. Messziről hallod a hangom, érzed az írásaim aromáját. Lehet, hogy ki nem állhatsz, mert olyat teszek közzé, ami felidéz mélyre rejtett dolgokat. Öklendezned kell? Legszívesebben kitépnél? De közben tudod, hogy nem lehet. Mert a magam módján hasznos vagyok? Másoknak leginkább, és néha tán neked is. Ugyan csak az uborka mellé kerülhetek a polcodra. De azért ott vagyok. S vissza-visszatérsz néha néhány kattintással az oldalamra.

És nem érted, hogy más meg miként képes még palacsintában, süteményben is kétpofára kaprot zabálni? Micsoda őrület. De azért szedsz egy kis magot, és hazaviszed. Elveted. Hogy legyen, ha kell. Az uborka mellé és a lepkéknek. Ha neked nem is, de másnak még imádott lehet.