A minap elém került egy komment.

A bizonyos bőrpántos rucit tartó kezem alatti részlegben. Érdekes módon ez a semmitmondó poszt több dologra is rávilágított, ami a komment szekcióból indult ki, és ami az egész társadalmat is átjárja. Tegnap már írtam a testszégyenítést illetően egy szösszenetet erről, ma jön a másik dolog, amit ígértem.

Mivel azt érzem, mintha én mennék szembe a forgalomban ezt illetően, ám de hót’biztosan, nem átallok még így, nagyban is tovább okoskodni erről.

Merthogy azt látom, nagyon sokan észre sem veszik azokat a finom árnyalatokat, mellék ízeket, ami miatt szar szaga van bizonyos dolgoknak.

Itt ez a komment:

Mit látok? Én, a nem szakember, hanem az a nőszemély, akinek az érzékei ki vannak hegyezve arra, ami kicsit is bűzös. Mert nem hagyom, mert észreveszem, és nem átallom nem állni és tűrni, és még ráadásul szóvá tenni, visszaadni a dolgot, jelezve, hogy nekem ez nem oké. És azt veszem észre, hogy rengeteg ember fel sem fogja, mi van a háttérben. Mert vagy ő maga is ezt szokta tenni, vagy csak nem mondta meg nekik senki, hogy aki velük csinálja ugyanezt, az nem jó dolgot művel.

Na majd akkor én.

Vegyük két felé a kommentet:

Az első része, ami a szemölcsre ad megoldási javaslatot, teljesen rendben van. Igaz, hogy nem kértem tanácsot, nem arról szólt a poszt, de ezt még el is fogadom, rendben lévőnek tartom, és ha csak ennyi lett volna, meg is köszönöm. Mert ilyen értelemben lehet jó, hasznos a közösségi média is. Ismeretet ad át, segít bizonyos dolgokban és bővíti a tudást. Ha ez így szerepel, és itt véget érne, egy szavam sem lett volna.

De úriemberünk ezzel nem elégedett meg, tovább ment. És degradálni kezdett. De, azt csinálta, hiába jött valaki azzal, hogy ő csak segíteni akart, és én voltam az, aki visszatámadott.

Segítek, hogy mi a degradálás szó jelentése:

1. Leértékel; a szóban forgó dolog, személy jelentőségét, értékét, eredeti szerepköre vagy használati körét kisebbíti, lealacsonyítja. Forrás: Wikiszótár

Ha elolvassuk, és értelmezzük, világosan látható, hogy pont ezt tette. A szóban forgó tartalmamat, posztomat degradálta, leminősítette. Mintegy mutatva, hogy az értékét tekintve semmi, haszna nincs, bezzeg az ő kommentjének igen. Bezzeg ő valami hasznosat, jót, értékeset tett ide. Engem lenyomva akart ő maga feljebb kerülni, magát értékesebbnek beállítani.

Hogy ő ezt azért tette, mert a férfi minősége nem bírta elviselni, hogy nőként, fura tartalomgyáróként egy egyszerű, bőrpántról készült kép több száz like-ot kapott, vagy csak nem volt mostanában sikerélménye sehol, vagy egyenesen kudarcélménye volt bárhonnan, azt nem tudom. Ezer oka lehet annak, hogy nem érezte elégnek azt, hogy a kommentje első részét írja meg csupán. Hogy oda kellett írnia a legalább ennyi haszna legyen részt.

Te tényleg ettől érzed magad most jobbnak? Hogy be tudtál szólni egy nőnek, aki feltett egy képet egy ruháról? Állította valaki, hogy ezzel a posztommal mentem meg a világot? Változtatom meg a belpolitikát? Nyomom le az inflációt? Állítom helyre a hanyatló egészségügyet, oktatási rendszert? A szociális szféra ezeknek a bőrpántoknak a tartásában fog majd jobban működni? Írtam, hogy én vagyok a mindenható, az okoska, a bestek bestieje?

Nem. Csak adtam egy kis morzsát, egy bepillantást. Egy rövidet, a sok hosszú, mély mellé. Mert nekem is, és másoknak is van erre igény. A világ ezzel és enélkül is megy tovább. Tudom.

Szóval nyugi, még én sem veszem komolyan. De tudod mit? Lesz még ilyen semmiség itt az oldalon. Aminek semmi értelme alapesetben. Csak egy pillanat, néhány perc, ami valakit megállít, és megy tovább.

De neked köszönhetően annyi haszna mégis lett, hogy látom, mennyi reakciót kap azoknak a kommentje, akik szerint ez rendben van. Hogy én vagyok a hülye, mert szóvá merem tenni azt, ami amúgy szerintem annyira nagyon egyértelmű.

Szeretném, ha azok az emberek, akik szerint a degradálás a kommentje végén rendben van, megértenék: Nem oké. Az nem jóindulat, és segíteni akarás, ha odaveti a jó tanácsa mellé ezt. Mert ennek köszönhetően az egész semmis, és értéktelen.

Megértem, miért nem akarjátok észrevenni és felismerni ezt a vékony, halvány, mégis a levegőben érezhető trágya szagot: Mert ha itt felismernétek, és megértenétek, odahaza is feltűnne. És már nem tudnátok elhessegetni: Nem is úgy gondolta. Biztos csak velem van a baj. Csak jót akart.

Mert ha a párotoktól, anyátoktól, családtól, munkatárstól, főnöktől, bárkitől hallanátok ki ezentúl a valóságot, ami a mondatai mögött van, akkor fájna. Fájna, hogy adja, és fájna, hogy te tűröd, szó nélkül, fejedet lehajtva.

Mert ezek a mondatok sincsenek rendben:

• Nem olyan rossz teljesítmény, legalábbis tőled.
• Neked hogy sikerült ilyen jó csajt/pasit összeszedni? Úgysem tudod majd megtartani.
• Magadhoz képest nem nézel ki rosszul.

És még rengeteg olyan van, amit ha hallasz, látsz, akkor érzed: Fáj. És próbálhatod kimagyarázni, felmenteni, de attól még ott marad: Nem jót akart.

Állhat előtte vagy utána bármilyen (kéretlen) jó tanács, mézes-mázos mondat, legyinthet-paskolhat atyaian, a dolgokon nem változtat: Leértékelt, degradált. Ha igazán keményen csinálja, úgy, hogy magát ezáltal feljebb emelje, még plusz leértékelés is kerül a nyakadba. A személyed, a munkád, a tartalmad, a bármid fölé akar kerülni. Mert amúgy tudja, hogy alattad van.

És ahelyett, hogy ő is beletenné magát, a kitartását, az elszántságát, a kockázatát annak, amit te megteszel, a könnyebbik utat választja: Beszólva neked akar feljebb jutni. Vagy legalábbis téged akar az ő szintjére lehúzni.

És sajnos azt látom, rengetegen hagyják ezt az ilyeneknek. Mert fel sem ismerik, vagy ha mégis, fogni és visszarántani a hátad közepéről, vagy lecsapni akár, mint egy vérszívó szúnyogot már nem merik.

Mert a végén még te jönné ki hibásként:

• Túlreagálod.
• Nem úgy gondolta, csak segíteni akart.
• Hogy neked soha semmi nem tetszik.

Megértem. Mert tényleg nagyon nehéz szembenézni azzal, hogy sokszor a család, a párod, akiknek a legjobban kellene, hogy segítsenek, támogassanak, nem ezt teszik. Inkább visszahúznak, lenyomnak. Így hát inkább eltűröd, helyeselsz, és te magad is ezt teszed: Támogatod az ő kommentjét, és kussban maradsz, ha azt látod, más megteszi azt, amit te nem mersz.

Szóval megértem. Csak én nem ezt teszem. Én már nem hagyom magam. Se a családnak, se egy idegen kommentelőnek. Mert nem akarom. Mert megtehetném ugyan, de nem fogom. Akarom, hogy lássa más is: Nem oké. Lehet nem hagyni. Lehet szólni, kikérni, a rajtad mászó bogarat a földre pöckölni.

Mert van katicabogár, akit hagyok, hogy az ujjamon mászva jusson egyre magasabbra. Mert ő nem bánt, nem csíp, csak úgy halad az életében előre. És miért ne segítsek neki ebben?

De a meztelencsigának nem hagyom ugyanezt. Vagy egy bolhának, szúnyognak. Mert engem ne piszkáljon, ne rajtam keresztül, engem marva, szívogatva akarjon erősebb lenni. Lepöckölöm, vagy agyon nyomom. Ha tova tud szállni, majd megy oda, ahol valaki hagyja magát.

Ez a természetes szelekció:

Engem nem bánthat, téged meg igen. Ha meg olyan tudatlan és eszement vagy, hogy a fejedet a homokba dugod, hogy ne lásd, ne halld, de az összes mindenedet kint hagyod, hogy préda legyen ezeknek, csináld. Te fogsz vakarózni, elfertőződni, egy idő után legyengülni.

Aztán amikor én vidoran, de erősen ugrándozok a réten, te meg elsorvadva, véredet az utolsó cseppig a parazitának áldozva csak pislogva figyelsz, mantrázhatod magadnak: Csak jót akart, nem úgy gondolta.

Én meg azt mondom, nem csak jót akart, és pontosan úgy gondolta.

Én figyelek, szagolok, és kihallom az árnyalatokat már ösztönösen: A dögszagot a virágoktól illatozó réten is. És vagy arrébb sétálok, vagy ha nem tudok, mert amúgy itthon vagyok, akkor fogom a lapátot, megkeresem a bűz forrását, és kiviszem a portámról.

És a Zugon rengeteget tiltok emiatt, de van, amit direkt fent hagyok: Motivációnak. Neked. Hogy az én mondataimat is lásd, halld: Nem kell hagyni, tűrni, csendben maradni.

És persze ez én vagyok, a hegyen. Nem vagyok szakember, se guru, csak egy nehéz természetű #hegyilány.

Te szagold csak a bűzt magad körül, ha akarod. Hemperegj is benne, ha annyira tetszik.

De én jobban szeretem a virágillatot, és az olyan mondatokat, ami a segítségnél, kedvességnél véget érnek. Gondolkozz el ezen.

És hogy lett-e haszna ennek az írásnak? Megmentettük-e a Földet, a világot, emiatt kevesebb lett a kenyér ára? Nem.

De ha elgondolkodsz azon kicsit, milyen fájó mondatokat hallottál mostanában, és miért magyaráztad ki azokat, akiktől ezek eredtek. Már megérte.