Szoktátok kérdezni, hogy nem hiányolok: programot, pasit-párt, pénzt, pezsgést, miegymást?

És ahogy ma reggel úgy ébredtem, hogy juhuuu, ma dönthetek: Melyik Frei kávét próbáljam ki? – megfogalmazódott bennem, hogy: De.

Néha nekem is vannak vágyaim, fellobbanók vagy folyton parázslók.

Ember vagyok, a magam tökéletlenségével, hiányaival, elmaradásaival, folyton valamit akaró tudatával, olykor ösztönlényes viselkedésével.

De közben:

Ember vagyok, logikával, megoldási képességgel, racionalitással, és elemző képességgel.

Például olykor bennem motoszkál a vágy, leginkább, ha idehaza vagyok, hogy de beülnék valahova, kávézni, valami különlegeset, amit sokáig lehetne pityuzálni, élvezni, közben csendben figyelném a környezetet, elmélkednék, és csak úgy lennék. Aztán mikor oda kerül a sor, hogy a városban járjak ehhez a művelethez, már semmi hangulatom ehhez. Plusz, ha ezt minden héten megtenném, akkor mondjuk 1500 ft/alkalom tuti lenne. Bár, nem ismerem a kávé árakat, de mivel én nem ilyen kis kortynyi espressot, hanem hosszú, nagyot akarnék, szerintem azok kerülnek ennyibe.

Szóval vágy a kávéra, a különlegesre szok’ lenni.

És tudod mit? Mivel elég önálló és megoldó típus vagyok, a vágyamból le nem adok. Csak megteremtem annak feltételeit, hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon.

Nem Dia megy a kávéhoz, hanem a kávé jön Diához.

De lemondani róla nem akarok, nem fogok.

Úgyhogy amikor akciós, akkor szoktam venni valami különlegesebb kis kávét. Ami amúgy luxus lenne.. De mégsem. Mert minden relatív. Egy éttermi kávé áráért veszek egy csomaggal, amit jó pár alkalommal fogyaszthatok, mire elfogy. Itthon, nézelődve, szemlélve, csendben, vagy a laptop mellett pötyögve, esetleg a kertben egyik hordóról a másikra téve.

És nekem ez így jó. A legjobb.

Vannak dolgok, amikre vágyok. És amikről lemondani nem kell, még nekem se, hiába élek itt, és így.

Mert ha akarom, megoldom, hogy megkapjam, megteremtsem, megigyam, átéljem.

Mert az élet nem kell, hogy mindig a túlélésről szóljon. De a rongyrázás, a felesleges körítés sem szükséges ahhoz, hogy elégedettek legyünk.

Szerintem ez az élet egyik jó kis feladata, lehetősége. Megtanulni, mire vágyunk, mi tölt el örömmel. És csupaszítsuk le.

Mert, én a kávéra vágytam. A különleges, új ízlésvilágra. A nyugalomra, a szertartásra, a jutalom érzésére, a kikapcsolt percekre. Nem arra, hogy idegen helyen legyek, emberek között, fenszinek mutatva magam.

És teljesen rendben van az, hogy millió embernek a kávé még csak nem is vágya. Se az ízét nem szereti, se a hatását. Esetleg le kellett róla szoknia, mert ártalmassá vált számára.   

Én nem arra akarlak buzdítani, hogy igyál kávét. Se azt, hogy az akciósat vásárold meg most az egyik üzletből. Nekem nem lesz több, ha te megveszed. Nem azt reklámozom, remélem érted.

Hanem azt, hogy nézz magadba.

Figyeld a lelked, tested. És azonosítsd: Mit akarsz? Mi a vágyad? Mitől lenne jobb most vagy később neked? Mi a lecsupaszított valóság a flancos tettek, körítések, színpad mögött?

Mi gátol abban, hogy „csak” annyinál maradj? Miért hajtod túl magad? Akarsz valakinek megfelelni? Amiért gürcölsz, az a te vágyad, vagy másoké? Ha nem fogsz bele abba, amit amúgy érzel, hogy szeretnél.. Miért nem? Mi gátol? Mitől tartasz? Meddig húzod? Mi lenne, ha megoldást keresnél, nem kifogásokat? Tudtad, hogy panaszkodás, szenvedés helyett van más lehetőség is? Az energiát, amit eddig ebben éltél meg, át is konvertálhatod? És valami új, különleges kotyoghatna hamarosan az életedben..?

Tudod mit? Igyunk egy kávét. Én itt, te ott. Ha nem kávézol, akkor cseréld ki valami általad kedveltre. Ne alkoholosra!

És üljünk neki pár percre. Kortyolgassuk. Nézelődjünk. Lássuk, ami jó körülöttünk. Ha nem vagyunk elégedettek, akkor meg egyelőre csak ismerjük fel: Mivel nem? Mióta? Mi lenne helyette ideális?

Nem fog az első kávé után megváltozni a világod. Dehogyis. De miért ne lehetne napokon, heteken, hónapokon át dolgozni azért, ami nekünk lényeges, vágyott? Menni fog. Szép lassan.

Csak gondoskodjunk addig is: Magunkról. Ne fosszuk meg magunkat az örömöktől, élvezetektől.

Mert miért ne indulhatna jól a reggel?

Hiszen erre vágytál, s megoldottad magadnak. Pici dolog, de milyen jó.

Gyűjts még ilyenből minél többet.

Na, megyek. Vár a kert.

Főzzek még vajon egy adag finomságot?

Nem. Mindent csak mértékkel. Meg ne álljon a szívem.

Majd. Majd később.