Elsősorban most az internetes, vagy az épp már személyesen találkozott, ám utólag megkeresett dologra gondolok. Tehát hogy a kapuba bekerülhess, hogy egyáltalán valaminek esélye legyen elkezdődnie.

Vicces megfogalmazása következik annak az amúgy komoly témának, hogyan kellene szerintem ismerkedned velem. S mivel ezt a receptet szerintem nem csak én szeretem, segíthet majd más lányoknál is sikert aratni. Végeredményben ezért írom le, mert hasznosíthatod mással. Ha a kisregény végére eljutsz, megérted, miért írom ezt..

S hogy nem félek-e, hogy majd mindenki így akar majd kikezdeni velem? Kezébe adván a pisztolyt, kiszolgáltatva magam, egyedülállóságom harakiriját követve ezzel el? Jogos. De nem. Mert csak az első néhány percről, a lehetőség megadásáról írok már megint qrva hosszan. Aki ezt elolvassa, megérti és ráadásul még alkalmazni is tudja, azt úgy értékelem, mint hajdanán a jó fej tanárok, ha a diákot puskázáson kapták: megadták neki a kettest. Hiszen a puska írásával már gyakorolt, tanult, megragadt neki valami. De azért a tanár, a felelős személy magam iránt én vagyok: hiába csinál valaki ugyanis papírforma szerint mindent, ha nem érzem benne az egyediséget, őszinteséget. Meg hát, valljuk be őszintén, aki engem akar megszerezni, az lehet, hogy nem számol vele, de lövészárokba szalad bele. S mikor szembekerül a puskaropogás, a kiszámíthatatlan válaszok, a záporozó kérdések kereszttüzében velem, lehet, hogy hamarabb hátraarcot csinál, mint hogy nekem bárhogyan is döntenem kellene.

Szóval, aki az előjátéknak szánt, ám inkább ijesztésnek használt bevezető után itt maradt, saját felelősségre folytathatja az olvasást. Abban bízva, hátha megtudja a megoldást arra, …

Hogy tudsz engem, és még biztosan néhány hozzám hasonló lányt felszedni? Megcsípni, a figyelmünket megragadni, az ismerkedésre nem csak kelletlen-tartózkodó, adj neki egy esélyt, ha nem akarod egyedül végezni erősítéssel magunk által rávenni? Hanem egy hoppát, egy wáóót elérni, egy barátnőnek gyorsan elküldött screenshot-ot: nézd csak milyen fincsi falat felkiáltással indítani?

Hogy indíts, kérdezhetnéd jogosan, hogy egyáltalán felmerüljön a kérdés, érdemes-e 5 percet is szánni neki? S engedélykérésekből az elsődlegesbe kerülhessél. Már persze, ha a leveledet egyáltalán nem a Szia, mizu? vagy a Szia, hogy vagy? két (szerintem) leggázabb ismerkedés ellenes mondattal kezdted el. Ismered azt a közhelyt, hogy: Egyszerű és nagyszerű. Vagy a kevesebb néha több? Ezt tartsd szem előtt. Szerintem a:

• Szia, láttalak a Teréz körúti szexshopban, és nagyon szimpatikusnak találtalak. Mivel nagyon félénk fiú vagyok, így inkább hazáig követtelek, és kifigyeltem, melyik tömbházba mentél be. Ám, mivel gyors voltál, mint a villám, így nem láttam, melyik lakásba csengettél fel, csilingelő hangon mondva, hogy: Szia Anya! Megint fent hagytam a kulcsom, engedj már be! – így kénytelen voltam néhány lakásba random felcsengetni gyorsan. Szerencsére Anyukád a második gomb nyomása után kissé bosszúsan beleszólt: Na mi van, már beengedtelek, te csiga.. Na, így meg lett a vezetékneved, és némi nyomozás után a helyi csoportban rádtaláltam. Szóval: Van kedved ismerkedni velem?

Például, egynek. Ez mondjuk egyértelműen kitalált, erősen a fantáziára bízva, és kissé kétséges. Hiszen nem Pesten lakok, pláne nem panelben, és nem járok szexshopokba. Amire szükségem van, megrendelem neten, ott olcsóbb, és nagyobb a választék. No, de onnan még jó pár farokhosszra vagyunk az ismerkedés terén.

Következő lehetőség, ez már személyre szabva, komolyra fordítva a dolgokat:  

• Szia! Láttalak itt vagy ott (Nem, nem demens a fiatalúr, hanem akár személyesen volt szerencséje látni engem mondjuk munkahelyen, vagy driftelés közben, aminek elvileg vezetés a hivatalos neve, vagy a háromhetente történő bevásárlásaim során, ahova igyekszem szépen felöltözni, és biztos nagyon megragadtam, miközben a wc papír csomagot markolásztam. Esetleg a 10 kg farháttal, csirkenyakkal látott a hentesnél, azt gondolva, ez igen, ez a lány aztán tud spórolni a gyomrán.. Pedig csak a jószágoknak vettem, bocsi, de indokolt volt a spoiler, mert vannak ők ám nekem, meg hát sokat eszem, nem csontot, hanem inkább húst..Másik verzió, hogy az interneten futott bele valami tartalmamba. Itt jó pont, ha az írott verzióval reklámozod magadat, mert egyrészt mutatja, hogy tudsz olvasni, másrészt akkor feltételezem, hogy jobban átlátod a működésemet, és nem kell arra számítanom, hogy két videó megnézése után döntöttél úgy, hogy tetszem, s írsz nekem. Mert volt már olyan, hogy nagy lelkesen írt valaki, majd eltelt egy pár nap, jöttek a posztok, soron következő áldozataikkal pellengérre állítva, aztán jól meg is sértődött, magára ismerve. Szóval, inkább olvass tőlem néhány régebbi írást, hogy felmérd a későbbi veszélyeket. Amúgy szívesen, érted is tettem.), és nagyon szimpatikusnak talállak. Én is hasonlóan gondolkodom néhány témában. Például: És írjál példát. Akkor ahhoz már tudok kapcsolódni. Kivéve azt, hogy te is szereted a férfiakat, és az ágyékukat, mert megmondom őszintén, liberális vagyok bizonyos témákban, de ebben azért nem. Első üzenetváltásban ne kezd el legyezgetni, hogy amúgy ebben és ebben NEM értek egyet, máshogy látom. Hidd el, ehhez még túl korai. Majd ha a farkadról kérek képet, akkor hozakodj ezzel csak úgy random elő. Segítek: sokat fogsz rá várni. Még mindig ugyan annál járok ám, csak szólok! Szóval. Írjad mondjuk, hogy szereted a természetet, te is szeretnél majd nyugis helyre költözni, vagy már ott is vagy, stb. Majd végül: Ha úgy gondolod, hogy felkeltettem az érdeklődésed, mit szólnál egy beszélgetéshez?

Ez nagyjából 5-6 mondat, a szia kezdéssel együtt is. Nem kell több. Ne írj regényt, mert mikor majd nem válaszolok, nagyon mérges leszel rám, hogy visszaéltem az időddel! És a csalódást más lányokon, vagy rajtam fogod kommentek formájában levezetni. Elég lesz akkor több energiát beletenni, ha kapsz választ, igeneset.

Hibakódok ellen: Semmiképpen se legyél nyálas, ömlengő, és egekig dícsérő. Ha azt írod te is, mint páran szokták, hogy nálam szebbet nem láttál még, kapásból fejet csóválva ignorállak. Hiszen a túlzás, még ha jó szándékkal is teszik, már-már hazugságnak illik be. Mindannyian tudjuk, hogy a csokitorta, a pipacs vagy épp egy Jeep ezerszer szebb rosszabb napjukon is, mint én a csúcspontomon. Szabad dícsérni, nyugi. De csak annyira, hogy elhigyjem, és ne belekössek. Helyesírási hibákra szintén ez vonatkozik. Ha bele tudok kötni, vagy olykor sikítani, akkor az bukta..

Ez volt az írás része. A könnyebbik, vagy a nehezebbik? Rád bízom. Legalább míg emészted a dolgokat, felkészülhetsz külsőleg.

Mert, nem hazudok, ha ismerkedés, kapcsolat a cél, azaz SZEX, nem csak neked, hanem remélhetőleg nekem is élvezetesen, akkor bizony számít. Utáljátok a legyen meg a kémia jelzőt, de mást nem mondhatok. Mindenkinek más tetszik, és az a baj, hogy nekem is tetszett már szinte mindenféle, mióta elkezdtem lányságomból kiugorva a huncutabbik életem. Igen, 15 évesen még az emo-k is. Akkor gondolhatod, hogy nincs a csillagok között az elvárásom, nem..?

No. Hogy nézzél ki, hogy nekem esetleg tetszél, neten keresztül?

Magasan, kockahasúan, kopaszon vagy Banderasosan? Tetkóval vagy bababőrrel, kreol legyél vagy hófehér, borosta-szakáll, vagy csupasz legyen az, amivel majd a combjaimhoz hozzáérsz? Izmos, de ne túlságosan, nehogy attól féljek, csak rizst és csirkét eszel? Ha van súlyfelesleged, mackósnak gondollak-e, s hozzádbújnék, vagy malackának, akit inkább kisütnék? Vagy, ha nagyon vékony vagy, akkor kövérnek érzem-e magamat majd melletted, vagy örülnék, mert birkózásban nagyobb eséllyel indulnék? Van sok képed fenn a neten, selfiek selfiek hátán, tükör, erdő, várak, hegyek előtt, vagy épp horgászaton, vadászaton, buliban pózolsz a századikon? Jesszus, több képe van magáról, mint nekem valaha volt gondolattal pörgetve a képeidet.. Vagy úgy írtál nekem ismerkedős levelet, dícsérve a külsőmet, hogy egy képed sincs fenn magadról? Elvárva azt tőlem, hogy látatlanban érdeklődést adjak, miközben te magad sem így választottál ki engem? Nézem ám, hogy van-e jószág, s hogy a plusz pontért szegény Buksit te is fojtogatod-e, miközben szökőévente lehajolsz hozzá a betonra? A gyerek a képen a tiéd-e, vagy csak lízingelted, hogy családcentrikusnak tűnj fel számomra? Arról meg ne is beszéljünk, mikor a feleséged, csajod ott mosolyog a közös képeken..

Nekem az átlagos teljesen megfelel. Ezt már elszórtam morzsának, hogy a se túl vékony, sem a duci nem tetszik már viszont. És, van egy dolog, amivel sajnos hátrányból indulsz: ha kék szemeid vannak, pláne, ha nagyon világos. Tudom, erről aztán annyira sem tehetsz, mint a méreteidről, de ha kezdtem is nagy nehezen kék szemű pasival, akkor is előtte győzködtem magamat, hogy attól még lehet jó!!! Végül ennek köszönhetem életem legrosszabb ágyjelenetét, egy kék szemű pasival még fiatal koromban. Mondjuk kicsit belegondolva, arra is volt példa, hogy majdnem dobogós helyre tornázta be magát egy másik. Jó, mindegy. Ha kék a szemed, de normális vagy, nyitott leszek. De többet nem ígérek!

No. De ha nem tetszel, többszöri ránézésre sem, sőt, kapásból nagyon nem, akkor bármilyen levelet írsz, el sem kezdődik az ismerkedés. Mondhatnék szépeket, hazudhatnék, hitegethetnék. De nem fogom ezt tenni. Ha 150 kg-os, ragyás képű, vagy szimplán neked nem vonzó lány lennék, eleve nem írnál nekem te sem. Nem lakótársat, és legjobb barátot akarnék, hanem párkapcsolatnak a férfi tagját. Ha nem is váltasz ki semmit, esély sincs rá. Ha nem vagy fotogén a képeken, pedig a külsőd rendben van.. Hát legyél. Oldd meg. Csinálj, csináltass értelmes képeket. A képeken meg legyél elégedett, hétköznapi, igényes. Mutasson téged, de ne játszd túl a jót, se a rosszat. Mert én, mi lányuk is megnézzük a másik nemet. Nem csak te minket. Tudod te, mennyit edzettem azért, hogy ilyen fenekem legyen? Hát, jó, mostanában semmennyit. De régen, 25 évesen igen! Mert jobban akartam kinézni. Most is szeretek csinosnak lenni, legalábbis magamat annak érezni. Ezért úgy öltözködöm, ahogy kényelmes, jól áll nekem, és viszonylag van kialakult, ha nem is divatos, de szerintem tetszetős ízlésem. Szeretem a munkás ruhát, ha dolgozik egy pasi. De ha susogósban vagy valahol, hétköznapi helyzetben, és azután írsz nekem.. Hát..

Ja, és ami nekem extra pont: Ha képviselsz valamit. Van véleményed, önálló gondolatod, nyitott vagy a világra, és mondjuk ezt a közösségi médián is mutatod. Nem csak kocsit, csajt, zenét osztasz meg. Hanem valami… Értelmeset. Mert jó, ha van érdeklődési köröd, ami feltölt téged, ügyek, amik elgondolkodtatásra késztetnek, esetleg valami témában aktívan is részt veszel. Ha mást nem, a saját magad életének szebbé tételében. Ha szerinted az önismeret a hülyék sportja, akkor nem fogunk egy pályán játszani. Mert én magam is a mai napig sok árnyoldalammal tisztában vagyok, és nagyon igyekszem fejlődni. Magamért. S nem találkoztam még emberrel, akinek ne lett volna hasznos Feldmárt, Pál Ferit vagy bárki mást, még ha populáris szakembert is, de olvasni-hallgatni. Ha te ezekkel egyáltalán nem foglalkozol, aligha hiszem, hogy azért, mert te már tökéletesen készen vagy.  

Tudod, nehéz dolog ez az ismerkedés. Pláne ha önismersz, s nem csak vakon mész a világba, a sémáid alapján, amiket otthonról hoztál.

Mert harminchoz közelítve már gyanússá válik, ha valaki első pillantásra hűhatást ér el. Mert lehet a traumáink, kötődési mintáink kapcsoltak csupán be, milliméter pontosan megérezve, hogy az ott ni, a magas, izmos, kopasz, tetkóval a karján, bulltípusú kutyával a lába mellett pont jó alany lesz: kínozni magamat. Ó, igen, tudjuk ám mi is, hogy ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában pont annyira nyögvenyelős-ártalmas is lehet, mint amennyire a bugyink nedvesedik, ha belegondolunk: talán mégsem. S az extázis, a hűség, az izgalom, a nagy beszélgetések, a közös programok talán mégis álomba illők lehetnek.

No, és el is jutottunk oda, ahova már sokan nem, a férfi nemből, legalábbis ami az olvasást-leírást illeti. És ez még csak egy levél megírása, az adatlapod hatása, és egy esetleges: Legyen válasz az ismerkedés elkezdésére. Merthogy ezt követően bizony én nem lazítok a tempón: kérdezek, megfigyelek, mérlegelek. Ha csak lazáskodsz, terelsz, értetlenül pislogsz számomra evidens kérdéseken, érzelmeidről, megéléseidről képtelen vagy beszélni, akkor a vaginámba hogy akarsz bejutni? Lehet szerencséd egyszer-kétszer, mert épp éhes vagyok, és kevésbé válogatok, de hiába a fiatalság és a nagy farok, kevés lesz ez a bentmaradáshoz.

Nem tudom, hányan olvasták ezt el, de nagy része legyinteni fog: el van ez szállva magától, hát ekkora igényekkel egyedül marad.

Csak hát, az az igazság, hogy elárulom: voltak már jó páran, akik nem csak a beszélgetésig, hanem bizony az érzelmekig, sőt, mivel apáca éppen nem vagyok, az ágyig is eljutottak. Nem lehetetlen küldetés, csak csupán véletlen-szerencse-munka kérdése. És igen, ez még csak a kezdete. Bizonyos szintekig eljutottak már férfiak. Bár, nem hiába nem lett házasság végül egyikből sem. Nem miattuk, vagy miattam. Csak.. Nem úgy alakult. És most nem is célom elérni ezt, ellenben a régi énemnek. Akkor annyira akartam mindig valakit.. Most nem.

Mert, mint mondom rendszeresen, mostanában nincs nyitottságom ismerkedésre. Emiatt van az, hogy nem is igen válaszolok a levelekre, mert a direkt hangsúlyozott kérdésem ellenére is érkeznek. Tartalomkészítő vagyok, aránytalanul-érdemtelenül sok üzenettel. Ha csak egy sablon mondatot is írnék mindre, nem maradna időm az életemre. Én írni akarok, és a gondolataimat kiadni, nem pedig chatelni. Nem akarok komoly kapcsolatot. Nem azért, mert összetörték a szívem, csalódtam, vagy sérültem. Hanem mert annyira magasan pörgök, annyira a központomban vagyok, hogy nem fér bele senki olyan, aki azt érdemelné, hogy napokig nem válaszolok, ha van néhány üres órám, inkább írok, dolgozok itthon, minthogy vele legyek. Nincs ott az agyam, hogy azért tegyek, hogy ez megváltozzon. Néha a testem, az energiáim megéheznek, olyankor egy kicsit máshogy döntök.

De szerelmet, férjet, parkapcsolatot és most nem keresek. S ezért hagyok 1000-ből 999 levelet megválaszolatlan. Mert néha remek levelet írtok, eleve azzal kezdve, hogy tudjátok, sejtitek, hogy nem írok majd vissza. De azért mégis megpróbáljátok.. És én olykor meghatottan, mosolyogva olvasom a szép soraitokat, és van, amit elküldök a barátnőmnek, megmutatva, hogy a sok kretén mellett mennyi kedves is van. De nem válaszolok. Talán azért, hogy ha majd egyszer máshogy érzek, más motivál, másra vágyva kelek fel minden reggel.. Majd akkor újra olvasom őket, és a leírt technikáim fölött szemezgetek a leveleitek között. És gondolkodhatok nagy bőszen, melyiket válasszam, mi alapján, holott egyik jobb, mint a másik. Vagy épp a teli farhátas kocsimnak ütközik valaki, mindegy is.

Addig viszont szeretném, hogy ez és az összes poszt, amit írok, közzéteszek, videóra veszek, azt a célt szolgálná, hogy elhigyjétek. Nagyon sok nő van, aki nem hogy hozzám hasonló, de még ezerszer jobb is. Csak őket nem látjátok a médián, hogy ennyit posztolgatna, okoskodna. Mert ő talán tudatosan azon van, hogy párt találjon, s azért tesz nap, nap után. Csak valahogy nem jön össze.

Nem pedig önmegvalósít, terveket kovácsol, önismeretet hirdet, tanul, és csak magára koncentrál. Vagy jobb esetben de, pont ezt teszi, ám a kapcsolatra mégis nyitott lenne. Ha én majd pasit akarok, akkor teszek is érte. És adok esélyt azoknak, akik a szűrőkön átmenve továbbjutottak a következő körre. Nem tudom, van-e bátor jelentkező, aki ezek után kíváncsi még további igényeimre az ismerkedés folyamata során, már ami a férfiakat illeti. Ha igen, szívesen megírom, mert egész biztosan lesznek nők, akik hasonlóan működnek, és szabad prédák, ráadásul nyitottak is rá.  

Tudom, hogy nehéz dolgod van. Úgy érzed, hogy annyi felé kell megfelelned, ráadásul olyan terheket is magadra aggattál, amiket nem is kellene. Ha levelet írsz egy nőnek, számolnod kell azzal, hogy választ sem kapsz. Vagy ha igen, nemlegeset. Vagy ha beszélgetni is kezdtek, elhal. Netalán egy-két randi után lesz kampec. Tudom, hogy nehéz. Pláne, ha másra sem koncentrálsz. Ha hajtod, pörgeted, szemed mindig a pályán, állandóan ugrásra készen, hátha valaki jó lenne, s te is neki.

Megértem, hogy vannak emberek, akik párkapcsolatban, családban látják a boldogságot. És ha/amíg az nem következik be, úgy érzik, csak félig, vagy még annyira sem élnek. Nem mondhatom, hogy hagyd abba az álmok kergetését, és lépj be a valóságba, a jelenbe. Hogy magadra koncentrálva, egyéni célokat kitalálva, s azokért dolgozva kezdj el élni. De.. Hiába akarsz párkapcsolatot, ha nincs, és nem jön össze. Boldogtalan vagy így? Mi lesz, ha húsz év múlva is itt tartasz? Egyedül, így?

Mi lenne, ha megkeresnéd annak a módját, hogy boldog legyél egyedül is? Ha jól lakatnád magadat, hogy ne kiéhezetten less a prédára, elijesztve őt már messziről? Mert ha rendben vagy magaddal, akkor bármit is írsz, bármit is mutatsz magadról akár a másik nemnek, az pont jó lesz úgy. Minél inkább egyensúlyban vagy, annál nagyobb a szórás. Lesz, akinek baromira tetszel, más pedig frászt kap tőled, ha lát. 100-tól kaptál nemet vagy semmit? Nem baj. Majd lesz olyan, akinek pont a te stílusod tetszik.

Vagy ha eredményt akarsz, és eddig, így nem sikerült, akkor megoldásra fókuszálva új lehetőséget keresnél? Vannak ehhez, és az önismereti utadhoz is hasznos anyagok, a facebook, tinder mellett azt is bátran használhatod.

És igen, ott lesz a veszély, hogy annyira jól sikerül a boldog és önazonos élet, hogy egyszerűen nem lesz kapacitásod a másik nemre. Mert annyi mindent szeretnél, annyi mindenre kevés az idő.. De hát semmi sem tart örökké. Én is tudom.

De amíg ez tart, addig Isten bizony, kiélvezem. Úgyhogy uraim, ne nekem, hanem a többi hasonszőrű lánynak írjatok. Mert amit elárultam, nem titok. Csak egy sima, hétköznapi recept jó pár lányhoz. Már, ha ez a típus tetszik nektek. S ha végig olvastad, akkor el is árultad magadat..